vasárnap, augusztus 17, 2008

vasárnap...

...így néz ki egy tökéletes vasárnap, egy olyan szombati barbeque-s mini házibuli után, amelyben véletlenül elaludtam... pedig még élveztem is a társaságot..

sok szín, sok nap, sok víz, sok növény, sok nyugalom, sok galamb, sok bicajozás, sok térképnézés, tejeskávé, rajzolás, tanulás..

péntek, augusztus 15, 2008

£ >>>> €

persze, hogy ma megkerdeztem a boltban, hany font, mert, hogy az ar euroban van kiirva...

arc...


hétfő, augusztus 11, 2008

skin + bones

párhuzam az építészet és divat alkotásaiban. fantasztikus kiállítás volt. neves tervezőkkel és építészekkel: Alexander McQueen, Vivienne Westwood, Comme des Garcons, Yohji Yamamoto, Future Systems, Frank Gehry, Zaha Hadid, Boudicca, Eley Kishimoto, Martin Margiela, Hussein Chalayan...
Hussein Chalayan Afterwords című kollekciója, vagy alkotása teljesen lenyűgözött, fa kofferből "hajtogatott ki" 80as éveket idéző fotelt, a fotelek huzatját modellek magukra öltötték nagy zsebes ruhákként, és a hab a tortán, mikor az utolsó modell belépett az asztal közepére és magára húzta szoknyaként... (a gyerekkori összelapítható élénk színű műanyag kemping pohár-elv szeint). félelmetes!

rendszer

most, hogy beteg vagyok/voltam/gyógyulok kerültem végülis először kapcsolatba az NHS-sel (National Health Service). picit nehézkes volt az orvos választás, no nem is választás, mert választani nem tudtam. a körzetembe kellett mennem. egy pár hete próbáltam először regisztrálni egy a munkahelyemhez közeli körzeti orvoshoz. az időpontot megkaptam, de mikor a regisztrációra került volna a sor, kitessékeltek, mondván, hogy nem oda tartozom körzetileg. pedig köhögtem, mint egy kisangyal... ( a recepciós kisasszony, aki az időpontot adta új volt, és nem figyelt fel a címemre..) aznap este elmentem egy úgynevezett walk-in centre-be, ahova csak bemennek az emberek, és védőnői/asszisztensi (nem orvosi) ellátásban részesülnek. mindez ingyenes, csak kb 2 órát várni kell. nekem majdnem annyi volt. kaptam gyógyszert is. de a gyógyszer nem segített, úgyhogy mindenképpen meg kellett találnom a saját körzetem doktorát, hogy teljes ellátásban részesüljek. megtaláltam. regisztráltam. időpontot kaptam. és orvoshoz mentem. kivizsgáltak, antibiotikummal kezeltek. mindezek előtt egy űrlapot kellett kitöltenem a egészségügyi előéletemmel kapcsolatban. bizonyos betegségek felmerültek-e a családban, illetve allergia, kórházi kezelés, vizsgálatok...stb. amit nem értettem arra nemmel feleltem... :-) így derült, ki, hogy ebben az országban a nőknek 3 évente kötelező a rákvizsgálat. én meg persze, azt írtam, hogy nem voltam ilyen vizsgálaton (mert nem is voltam itt semmilyenen sem) ezt olvasván, a körzeti orvosnő el is küldött egy ilyen vizsgálatra, házon belül, nem is kellett sokat várni, maximum tíz percet. ezért is fogalmazódott meg bennem, hogy itt foglalkoznak velem. veled...
a napokban néztünk egy filmet is, Michael Moore Sicko című filmjét, ami tulajdonképpen az Államok egészségügyi rendszarát mutatja be, és hasonlítja össze Kanadáéval, és több európai országéval is. Nagy Britannia NHS-ét nagyon dícséri, és valóban, itt egy rendszer van, ami működik, csakúgy, mint az utazási rendszer (travel card-ok), vagy a postai irányítószámok: minden egyes irányítószám, egy házszámhoz tartozik...vagy éppen az, hogy egész London be van kamerázva...

vasárnap, augusztus 10, 2008

péntek, augusztus 08, 2008

08.08.08

ez a bűvös szám....a formája, a szimmetriája, a végtelensége, a színe miatt...és azért mert fiatal korom óta sok minden köthető hozzá, fontos események, mez, kabala, dátumok...
...évforduló: ma egy éve, hogy Nagy Britanniába költöztem.

vasárnap, augusztus 03, 2008

lindo y querido

...a mexikói csoportnak a neve, amellyel újabban kapcsolatba kerültem. Mano mutatott be Paz-nak egyik délután a farmon (igen, mert londonban city farm is van, ahol tyúkok, kacsák, disznók, libák, birkák, macskák, nyulak, csincsillák.. találhatók..), aki egy roppant kedves mexikói hölgy és virágüzletet vezet. egyik délután mentem már egyedül hozzá, hogy megmutassam a bicajom, amit aznap vettem. ő megkérdezte, hogy mivel foglalkozom, válaszoltam. említette, hogy pillangókat készítenek a karneválra, amihez szüksége volna az én segítségemre is. hm. jól van. gondoltam valamiféle kis lepkéket kell majd ruhára applikálni, jelmeznek...


igen...később részt vettem egy megbeszélésen a csoporttal. érdekes érzés volt, nem is tudtam mit keresek mexikóiak között. kiderült, hogy az egész projektet egy itt alkotó mexikói bútortervező vezeti. akkor már úgy éreztem komolyodik a dolog és szó sincs kis fityfiritty pillangókról. megbeszéltük nagyvonalakban mi az amit szeretnénk, hogyan, mikor... nagyon tetszett az ötlet, hogy nagyrésze recycled anyagokból készül. én voltam felelős a szárny narancssárgájáért, ami sainsbury's nejlonzacskókból készült. precízen kidolgozva, hogy a lehető legnagyobb felületet használjuk fel, a legegyszerűbben összeillesztve.


a megbeszélésre egy hétre elkezdtünk dolgozni. pár lelkes fiatallal két egész napot! fával, papírral, műanyaggal, fúróval, szalagfűrésszel, simával, festékkel, ollóval, ragasztóval, kalapáccsal, csavarokkal, tűzőgéppel, koszosan, festékesen, napsütötten, szorgosan, tyúkszarban...:-)


és ma reggelre meg is születtek a lepkék. a mariposa monarca-k. amelyek tipikus lepkéi mexikónak, mert csak ott élnek, és canadából vándolorlnak egy bizonyos városba.


négyet készítettünk, amelyek felvonultak velünk együtt a karneválon.


izgalmas volt felvonulónak lenni, még soha nem voltam.


de legjobban a bolíviaiak tetszettek. tele színekkel, pörgéssel, élettel és sarkantyús cipővel...



péntek, augusztus 01, 2008

temze-tenger...

....a Temze szája. Shoeburyness. és amikor apály van és benne állsz a vízben nem is tudod eldönteni, hogy mi vesz körül. a Temze vajon még, vagy már a tenger...


érdekes jelenség a torkolat... ahogyan, talán a képen is látszanak az oszlopok, beton oszlopok és egy marha nagy körben képeznek kerítést a Temze körül, mintegy elzárva a tengert. de van átjáró a kettő közt, van egy "kis" nyílás...


Erzsivel voltunk ma itt. sütött a nap, fújt a szél, leégett az arcunk, és nem volt kávézó az egész településen, volt bár posta és ipartelep...


"kövesd a jelet" mondta a tábla, hogy elvezessen a Raviz Café-ba. úgy éreztem magam mint a Matrix-ban, kövesd a fehér nyulat... és bolyongtunk mint egy labirintusban az ipartelepen, raktárok és kamionok váltakozásában. a Raviz ugyan nem lett meg, holott négy jelet is láttunk...

de lett ipartelep.
És itt egy kép, hogy nézd meg az anyját is .... :-)