nem tudom

...micsoda érdekes érzés jött rám, éppen most. most, hogy levelet írok papíron, sok oldalt és ugyazzal az emberrel vagyok kapcsolatban szkájpin. miközben írom, hogy nem maradok fent sokáig, mert reggel korán kelek ezt-azt csinálni, és nem fogok vele most szkájpin sokat beszélni...mintha kettő volna belőle. neki beszélek önmagáról... vagy itt is van és ott is van? ...de ezt igazán le sem lehet írni...

második leginkább foglalkoztató dolog...ajánlom!

na tessék itt van! amitől tartottunk, vagyis én biztosan... illetve már régóta tudjuk, hogy amit csinálunk, és ahogy csináljuk, az nemhogy nekünk, embereknek sem jó, dehogy még a kutyának sem! vagyis nekik főleg nem. vagyis semmilyen állatra, növényre, földrészre, szélre...nincs jó hatással: a tömeges fölesleges fogyasztás, a pazarlás, pazarlás, pazarlás - minden viszonylatban (globális és háztartási)-, a vásárlásaink már régóta nem a szükségletek kielégítésére történő összpontosítása, a tudatosan mindenütt nem történő újrahasznosítás stb...

amióta civilizáltak vagyunk, azóta magunk alatt vágjuk a fát... ami egyszercsak elfogy. és mindennek a hosszúnak tűnő (ámbár, roppant rövidecske) folyamatnak a következménye, hogy jól pofára esünk és a túlélők néznek! nélkülöznek, mindenféle civilizáltnak mondott kényelmet, most egyszerűséget és gyorsaságot, megszokottságot, előállítottságot, hálózatot, fontosnak tartott erősítőket, véleményeket, híreket, hangokat, táplálékot...

gondoljunk csak bele, ha kifogynak a fosszilis energiaforrásaink... nem lesz kőolaj... nem lesz műanyaggyártás... az hagyján, de nem lesz óvszergyártás! kibírjuk majd biztonságos, gyakori szex nélkül??

olvasársa inkább ezt ajánlom!!!!

kecske!

vicces emberek, a kanálison, papírcsónak versenyeznek

állatok!

az a baj, hogy veszettül jön a hideg. vagyis már az előszele itt is van. reggel és este hazafele jövet kabát kell. az nem is baj, mert hidegben mindig az kell, ha kimegyünk az utcára.

a baj inkább az, hogy a lakásban is hideg van. legalábbis ebben. az én szobám különösen az! azt hiszem a leghidegebb pontja a lakásnak. ha fűtünk, a konyha és nappali, valamint a folyosó, hamar felmelegszik. a ház alja tégla, azért melegebb. a felső emeletek viszont szerintem valamiféle gipszkartonból készültek. az én falamról például szerintem hiányzik egy burkoló réteg, kívülről, mert fehér. és ahogy elnézegetem a szomszédokat, azon a szinten, a fehéren felül van még egy kátrány cserép féle réteg...

hiában van ősrégi vas radiátor, ami a kinézetéből egy masszív forró darabnak bizonyul. nem. csak az bugyijaim száradnak meg rajta, mert meleget nem ad. múlt télen nyitvahagytam a szoba ajtóm, mindig, hoyg valamiféle meleg szökjön be lentről. idén veszek egy kis hősugárzót majd, mert rettenetesen tartok a hidegtől. főleg azért mert a nyarat végig köhögtem.

a minap alkalmam volt beszélgetni picit egy olyan személlyel, aki házak kiadásával és ebből kifolyólag felújításával is dolgoznak. tőle tudom, hogy egy átlagos angol ház például nincs leburkolva. a földön csak egy faréteg van, arra szegecselve a kárpit, semmi betonozás. nem csoda, hogy minden házban háziállat az egér. mi is felfedeztünk párat, egyik nap az almás pitémmel egy magasságban volt a szekrényen és ugrott le onnan. könnyű nekik, mert benn a falakban, a csövek mentén közlekednek. ha nincs is egy házban, a padláson akkor is át tud lógni a szomszéd kisegér. így mindenütt van.

a másik ilyen a csótány, ami honos otthoni kisállat. laktam egy lakásban, 2 hétig csak, ahol szuperül felújított konyha volt (KÍVÜLRŐL), de amint leoltottuk a villanyt a kis zsiványok kidugták a kobakjukat holmi élelem után kutatva... aztán ha valami humánus fényt csinált, szaladtak szerteszét... abban a konyhában minden szép volt, kivéve a hűtő mögötti részt, ahol ott volt a szemét, kosz, por, csótány, kitudja még miféle fertő...

a mi mosogató alatti konyhaszekrényünknek sincs például burkolt hátsó fala. ott a házfal, a csövekkel. nem egy szekrény, egy szekrényelő, egy köpeny! és a műanyag ebédesdobozok tulajdonképpen a vakolt falat cirógatják.

félelmetes az építkezés, a csövek általában kint futnak a falon, nem benne...

mindig eltűnődöm, mikor az új csoda üveg, futurisztikus, energiatakarékos épületeket (mint a ghurken - egyébként örülök, hogy pont erre e fotóra bukkantam, mert ez az egyik kedvenc képem itt, az öreg kastély szerű építménnyel előtérben-)építik...hogy a manóban képesek erre, amikor egy kis fing lakóházet sem húznak fel normálisan.

egyébként a szomszéd lakótársam falát biztosan könnyen be tudnám rúgni; mindenesetre a többi falba is a csavarokat be tudjuk szögelni..

mole

egy mexikói szósz, ami tulajdonképpen csipős, fűszeres csokoládé szósz (mole poblano). főtt szárnyas hús mellé, rizzsel fogyasztják. már hallottam róla korábban, de megkóstolni csak tegnap volt alkalmam. kíváncsi voltam már rá nagyon, de amint megtudtam, hogy 80! hozzávalója van, és több napig készítik, úgy ettem mint a kincset... bufaaahhhhaaaa...hogy készülhet valami nyolcvan hozzávalóból??

hát, fényképem nincs róla, de van egy kis adag a hűtőmben! még egy kincs...

csavargó Izsák

...tegnap este jött. egy pár nappal (pontosan 3) később, mint ahogy én.

erre-arra voltunk, kihasználván a nyár pontosan utolsó napjait.

először spanyolországnak vettük az utat, az odaérkezés ment a legkönnyebben, innen. ott egy kis piros autó várt sofőrjével, és öt nap alatt rengeteg élményben, óceánban, homokban, napsütésben, zenében, karcolásban, kupiban, spanyol sétákban volt részünk.

eljönni már kicsit nehezebben ment: először egy tortúra volt megszrezni a madrid - budapest repjegyet. aztán persze a reptérre menő busz is lerobbant, és egy másfél óra várakozás után jött csak váltani egy másik. persze, elaludtam éjjel a buszon, mikor felridtam rossz terminálnál szálltam le és bolyongtam a terminálok közt. de hozzá kell tennem, az sem volt feltüntetve a jegyemen, hogy melyiből indul vissza gépem.. hazaérkezvén, pedig elcsodálkoztam, hogy nem a várt egyesbe, hanem a kettesbe szálltunk le. picit zavarodottan kerestem a buszmegállót...

de aztán minden kivirágzott, én főleg. szedtük a szőlőt, toltuk a sok fröccsöt le, reptettük a kölyköket, átkoztuk a gprs-t, még mindig a napot élveztük, én főleg! papesz, mamesz, pince, tesók, erzsi és barátok, mind részesei voltak a nyaram utolsó napjainak.

egy vagyon amibe került visszatérni a 16 fokos, szutykos, zord, barátságtalan sokmilliós nagyvárosba..

persze a hátizsákom sem jött velem, ő tudta mi a jó neki. kicsit még otthon maradt. de már itt van a zsivány.

a kedvenc évszakom

ha volna eresz, azt élvezném hallgatni hogyan csorog végig az eső rajta...de nincsen sajnos, annak örülhetek, hogy nem esik az eső be a szobám ablakán. mert sajnos esik. egyre intenzívebben és egyre hidegebb is van. pedig otthon még élvezhetjük a nyár utolsó napjait 37 fokban...