szombat, november 22, 2008

magic november

6, 6, 11, 18, 20, 21, 22, 22, 25, 28, 2? ....születésnapokkal körülvéve...csupa-csupa novemberi! ...fülünk érjen bokáig!!!!!
sok szép ajándék, meglepetés, ajándék, szerenád, céges szülinapi torta, üzenetek, képeslapok, ön-ajándék, útonlévő-meglepetés, kései, electricabras és recycled szatyor...
mindet szeretem!

péntek, november 21, 2008

nagy utazás


szeretett utas,
jövőbeni útitárs.
örökkévaló...

sarki fény

siettem haza, hogy még a legfrissebb élményként emlékezzek a ma estére. mindenki képzelje el magának azt a dolgot, amelyet a legszívesebben csinál, és miközben a legjobban érzi magát; ha ezt az érzést hatványozod és még hozzá képzelsz egy roppant vonzó helyet, ami az egészet a magasba emeli.... valami ilyesmi járt engem is át egy pár órára.
zene, fények, áramlás, érzelmek, rengeteg! mint, amikor aranyat töltenek beléd, és a gondolataid elvesznek az önmagad kreálta varázs világban, a fülnek orgazmus, a szemek csukva, ott vagy ahol lenni akarsz, azzal akire a legtöbbet gondolsz, és minden szárnyal, a dallamok, a ritmus, varázs és bűbáj áramolja át a tested minden porcikáját... teljesen izgatott vagy, minden érzékszerveddel.......
tiszta szépség, őszinteség és nyugalom: akárcsak Norvégia, a fjordok, a sarki fény, a tenger és Finnország...
és amikor a negatív emlékek kerülnek előtérbe...hogy merre is voltam, mit is csináltam 4 éve a szeretett országokban, milyen élményeket kellett megélni.... borsózik a hátam és tetőtől talpig kiráz a hideg, könnyezem... egy picike mennyországon gondolkodom...
és abban a pillanatban kitárul az "ég", és vízfüggöny formájában hull le a színpad előtt...
fantasztikus!
minden egyes dalhoz más-más színpadi kép tartozott, de mindig a témához megfelelő. nem sokat láttam, hiszen az idő legnagyobb részében csukva a volt a szemem, utaztam... messzire...


szerda, november 19, 2008

hétfő, november 17, 2008

magik week

hétfő van. nem a legjobb, dolgozni menni még annyira sem kívánok, mint korábban. pénteken megkaptam a magamét ott... most befoghatom a pofámat, vagy elsétálhatok...
de ma lakom egy éve a pink házban, a Cartwright-on, wow! pont tegnap kérdezte egy átmeneti lakótárs, hogy régóta lakom-e itt a környéken...hmm... elgondolkodtam, igen. van amit szeretek itt, van amit gyűlölök. de mindig ez van.
ez a hét, varázs hét... minden esetre érzelmekben gazdagnak ígérkezik..

péntek, november 14, 2008

egy péntek

"megszoksz vagy megszöksz"
"my way or the highway"

vasárnap, november 09, 2008

körhinta

pénteken végül olyan emberek társaságában kötöttem ki, akik közül senkit nem ismertem. a lakótársam ismert a kilencből egy embert. épp befejezték a vacsorát, mikor odaértem, egy olyan helyen, ahol nincs étlap. a tulajdonos hölgy főz, amit kedve tart. azt felszolgálja, és az asztalt le is szedi. be lehet vinni borokat, vagy más italt a vacsorához. állítólag fantasztikusan főz, thai ételeket és mást is. vacsi után pedig ott marad még két óráig csevegni a vendégekkel. én nem vacsoráztam velük, de mikor indultunk mindenkinek puszit adott (nekem is).

aztán valami karaoke pub-ban kötöttünk ki. hazafelé meg kellett keresnem a bicajomat.


szombaton egész nap esett. nem, nem is, ömlött az eső. be is ázott a konyha, az ablaknál. pont a teáimra csöpögött a víz.

este elmentem egy előadást megnézni. tulajdonképpen nem tudtam hova megyek, térképpel és bicajjal mentem, 7re. a Round Chapel-be. egy plakáton láttam a Brick Lane-en, hogy valami lesz Hackney-ben. zene és előadás. de semmi többet nem jegyeztem meg. szóval odértem, egyedül mentem. ismeretlenekkel akartam lenni, olyan helyen, ahol még nem voltam. random people, place, performances, positions, playbacks...

félelmetes volt. vékony anyagcsíkokkal volt minden körbehálózva. az emberek nem tudták, hogy leülhetnek-e a székekre vagy sem...egymást kérdezgettük. először régészeti kincseket mutattak be a temzéből, diavetítőn. később egy író olvasott fel, de őt sajnos nem annyira értettem, mert szerintem régi angollal olvasott. egy harmadik a városrészt mutatta be, képek és zene és beszéd segítségével. ezek után következett a Mighty Power of Hackney eléneklése. szöveget osztogattak ki, egyszerre kezdtük az éneklést, de miután dallam nem volt hozzá, mindenkinek az általa kitalált dallamban kellett énekelnie...
aztán, a belépő jegy mellé mindenki kapott tombola jegyet is. kiderült, hogy ennek ekkor volt értelme, mert ugyanis állítólag minden számból duplán osztottak, és meg kellett találnunk a párunkat, hogy ő legyen a táncpartnerünk. ki a homlokára ragasztotta a számot és úgy járt körbe, ki a mikrofonba mondta be (én is közülük) ki pedig körbe járkált a teremben párját kutatva. én nem láttam senkit, aki megtalálta voln a párját. lehet, hogy ez csak egy vicc volt és a rendezők jókat derütek rajtunk...
az után, egy agresszív lány ugrált körbe, sepultura dalokat feldolgozva. ja, de az egy zeneker volt. két személyes, egy bassgitárossal a hátérrben. mint a sakál, úgy üvöltött, bevallom, egyszer-kétszer nem szerettem volna ha a közelembe ugrik. ott álltam legelöl...

az ez után következő zenekar, meg egy vicc volt. a dobos-énekes...nem is tudom milyen stílusba vagy filmbe illene. ő meg a pálcáját dobálta, illetve törte ketté... a másik dobosnak, valami elektromos feszerelése volt plusz egy felfordított bádog kuka, az volt a hangszere.
a bár egy iskola pad volt, azon felsorakoztatva meleg (mármint nem hűtött) italokkal. azt kaptad amit adtak, vagy amit találtak, vagy amit mások hagytak ott.
nagyon élveztem, idegen emberek, spontán helyszín és nem tudom mire számíthattam műsor, de amit akartam, azt mind megtaláltam benne.

hazafelé eláztam. nagyon. az arcomról folyt a víz. ellenszél volt. nagyon fárasztó. de akármelyik irányba is fordultam, a szél mindig szembe fújt.


és majdnem biciklis balesetet is szenvedtem. belém jött egy kocsi. de le tudtam fékezni, habár csúszott az út, úgyhogy szerencsés is voltam. nem én voltam a hibás.

péntek, november 07, 2008

Pécs

ez Pécs, a városháza irodájának egyik ablakából:

Széchenyi tér: a fotér. valamint a kepen lathato az egykori gimnaziumon, a Dzsami, a Szekesegyhaz, a Szentháromság szobor csúcs, a Mecsek, mondjuk a 32-es busz lefele jovet, a parkolo autok, napfény, meleg, majdnem rajt van a Mecsek cukrászda, a Virág cukrászda, a Király utca, rajt vannak a diákok, bent az iskolában, ha a kép nem hétvégén készult...
es itt egy másik PECS, amire most bukkantam: "Picture Exchange Communication System (PECS).
PECS can be used in several ways to aid communication. PECS are typically introduced using pictures of desired objects (such as food or toys). When the child wants one of these items, he gives the picture to a communication partner..."

PECS, egy kep-csere alapon mukodo kommunikacios rendszer; felenk, befele fordult, szavakkal onmagukat nem kifejezo gyerekek kommunikaciojanak megsegitese erdekeben. a gyerek az elkepzelt vagy megkivant targyrol (etel, jatek) kepet ad a pertnerenek, egy masik gyereknek, vagy terapeutajanak. a kepek helyettesithetok mondat vagy kifejezes "csikokkal" is. a partner elfogadja, es reagal....









szerda, november 05, 2008

urbanizáció


kampány

amerika elso fekete elnoke is támogatja a biciklizést is: bringázzál inkább Te is!

hatalmas!!

kedd, november 04, 2008

hétfő, november 03, 2008

tetris

alább: rainbow és random

szombat, november 01, 2008

répa, retek, mogyoró; korán reggel ritkán rikkant a rigó

csütörtökön történt, amikor is már reggel the presets lázban mentünk miandannyian dolgozi. Marco és Mark társaságában, este megérkeztünk az "electric ballroom" nevű szórakozóhelyre, ami hétvégente 2nd hand ruhavásárokat tart, és bammm....elkezdett játszani az ausztrál duó, félelmetes hangulatot teremtve a teremben. teljesen telt ház, kezek a magasban, előttem 190es emberek ugrálnak, én meg próbálom túlugrani őket. Marco mellettem teljes exrtázisban átadja magát a zenének, Mark egy ausztrál lány társaságát élvezi...de mindenki együtt tombol, és szabadítja fel az enegriáit, szobatársaim a "pálinka" szót üvöltik ritmusra, nagy hatással van rájuk. egy varázs hívószó... másfél óra ugrálás, táncolás és tombolás után, csurom vizes ruhában és hajjal, alig vánszorgunk hazafelé.
akkor elgondolkodtam, hogy mikor is táncoltam ennyit legutóbb, nem is emlékszem. egyetlen egy parti jutott eszembe, amikor egy alkalommal Londonból jöttem haza, pár éve, s a Morrisons-ba mentünk szórakozni. akkor volt, az, hogy nem volt kis pénzem, és wow 10.000 Ft-os bankjeggyel mentem el szórakozni. heh, micsoda dolog! aztán, még a kolis vérrel a szervezetünkben, a szomszéd kisboltba vettük meg a felest, 150 Ft-ért! vagy valami hasonló összeget fizettünk, a 3 italért összesen. vicces volt.... akkor emlékszem kint állni az utcán vizesen... tánc verejtékkel a halántékunkon
de a pénteki este is egyedi volt. régi emlékekkel, amikor is, úgy jössz haza a buliból, hogy a ruhád cigi szagú. ugye, az itt nem fordulhat elő, hiszen több, mint egy éve tilos a dohányzás zárt terekben. raktárban rendezett házibuliban voltunk, ahol két zenekar lépett fel. beöltözős, halloween est volt. itt ilyenkor van a "farsang".
mi csoportosan öltöztünk be 7 emberrel. Tetris figuráknak. félelmetes volt. professzionális építőbagázs ez a kanadai; Mark iskolatársai voltak a plusz négy ember, építész tanoncok. olyan precíz kartondoboz technikát dolgoztak ki, hogy szavunk sem lehetett. szivárvány színűre festettük őket. én voltam a piros.
dobozmozgás, 7 tetris masírozik az utcákon, a járőkelők mind nevetnek, mi sem kevésbé. a hab a tortán a belülre beépített tálca, vagy titkos belső dobozka, alkohol tartalmú ital tárolására. 3ban volt, egyenként 6-8 félliteres italt befogadó kapacitással. azért volt fontos, mert ahova mentünk, ott bár is működött, és meg kellett tartanunk a kellő diszkréciót. persze 7 tetris bemasírozik egy teli terembe. mozogni senki nem tudott. mi csak forgolódtunk egy helyben toporogva, vagy csak finoman dobozmozgással ugrálva a tömegben, egy-egy zenére. de a titkos sör csúszott. az emberek imádták a jelmezeinket.
riot, river, rainbow, red, rhymes, realm, rigid, random, ruffles, roll, rocks, riot of red, root, roof, rays