eljott az ido..

valoszinu, hogy a "rokonok" allnak majd keszenletben az elkovetkezendo ket napban.
es az ellenseg: a rendorseg.
terroristak kivancsisag G20 intezkedesek krizis banksy? street party London tuntetesek felelem cabrikopterek égbolt

:-o

tegnap este húst sütöttünk rácson, a kertben,

elhangzott egy rövid párbeszéd egyikönktől,

ami megtörtént a mesélő egyik barátjával

és egy tökéletes példája az idegen nyelvi szófordulatok félreértésének:

pincér - vendég:

v: "Can i have a bloody steak please?"

p: "Yes, do you want fucking chips with it?"

:-)

pici szalagok

itt már igzai tavasz van,
itt ma anyáknapja van,
lehet, hogy ezért vagyok anyátlan?

zoom

paranoia

homophobia, fetish parties, gay people, stories, friendship.

március 15

kicsit összekavarodtam a dátumokkal ma reggel,

azt hittem, hogy 14-e van,

holott tudtam, hogy az szombat.

s azt is tudtam, hogy ma vasárnap van,

és nem értettem, hogy miért van a rádióban előre március 15-ei megemlékezés..

és ma gratuláltam Marcinak is 14-ére,

s azt is mondtam Mar-nak, hogy nálunk holnap nemzeti ünnep van.

és Eszter 12-én felhívta a figyelmem, hogy neki szombaton van a szülinapja, 14-én..

és most letöltöttem a mai fotókat a gépemről, és 15-ét jelöl meg dátumként!

itt valaki csal!

és 15-e van, Nemzeti Ünnep!és Nemzeti Dal.

imagination our nation

... és akkor kilépett a házikóból ez a kisember,

felmászott egy rácsajtóra,

ott megpihent,

kecsesen lecsúszott,

majd puha léptekkel haladt kifelé, az út felé,

ott könnyedén felszökkent a kerítésre,

lejtett egy pukedlit,

és a magasba röppent...

imagination our nation kinetika

ii aamm tteerrrroorriisstt

ingyen elvihető!

izmir

kerengő

London-...-London-brmp-Izmir-brmp-álmok-gondolatok-Istanbul-szerelem-brmp-Lo...

a kecskék merre szaladnak?

today i had my sweetest coffee ever

és most egy kicsit a törökökről is...

vasárnap este elég sok óra repülés után érkeztünk meg Izmirbe, nem igazán kirándulni. dolgozni. habár én félig turistaként viselkedem, ahogy szoktam... jegyzetelek, fényképezek, szavakat kérdezek...

izmirben állítólag sokkal lazábbak az emberek, mint Istanbulban. apám, ez aztán a város, 16 millió lakossal, örülök is h csak egy napot maradunk...

Izmirben volt egy kis kalandban is részem, épp arról beszélt a főnököm, hogy az ottani és az itteni vezetési stílus miben különbözik egymástól... hát majdem, illetve meg is tapasztaltam: majdnem belénk jött egy másik kocsi, persze pont ott ahol én is ültem..ugrottam is a másik irányba...az vasárnap történt, úton a reptérről a hotelbe.

a napok gyönyörűek, csodaszép naplementékkel, szivárvány színekkel. a város tetszik ott, nagyon zsúfolt, szegénynek tűnő. dombok kis gyufaskatulyákkal. ez az!

másnap dolgozni mentünk, három gyárba is ellátogattunk, az első jó volt, ott ebédeltünk. a másodikban, ahol a leghoszabb ideg voltunk, egész nap alatt cigarettáztak és füstöt szívtam. rosszul lettem. hoztak kólát. poharakban. az egyik persze rajtam landolt, és a pohár összetört, elég lazák, ja! ekkor kaptam egy menő inget cserébe: massimo dutti...hah! soha nem volt ilyen igem. nagyon szexis darab.

a harmadik gyár egy kötöde volt, érdeklődve látogattam meg a kötőgépeket és a tervező programokat is...

este vacsorázni vittek, sajna nem tudtam kibújni a protokoll business vacsora elől...ellenben hamár a helyzet így adta, eldöntöttem, hogy mindent megeszek amit elém raknak és amivel megkínálnak...nem bántam meg! fantasztikus ételeket szolgáltak fel...noha, furcsa volt, hogy a seggem alá még a széket is betolják! jaj!

elég posh, a hotelek, én luxusnak mondom. szuper zuhany, mérleg a fürdőszobában...

ma este nem mentem vacsizni. pihentetem a pocim és a pofim. most a szobában hideg levegőt fúj a fűtőberendezés... hm..

holnap Istanbul. és London.

mimoza

vannak olyan napok, amikor csak sírni akarunk.

nélkülözünk, hiányolunk, vágyakozunk, értelmezünk,

várunk, szeretünk, áldozatokat hozunk...

és vannak olyanok, amikor szerelmeskedünk,

sétálunk, vacsorázunk, szorítunk, összefonódunk,

játszunk, kacagunk..

és vannak olyanok is, amikor az egyik követi a másikat,

amikor egy mesebeli hétvége a pici mimozával egyik pillanatról a másikra ér véget...

és közben kilométerekre utazunk, törökországba,

ugyanazon a nap, időt sem hagyva arra, hogy fel is fogjuk mi történik körülöttünk...