már két napja, hogy ott voltunk, de még mindig a hatása alatt... nagyon jó idegen vezetőnk volt, egy lengyel férfi, aki roppant tájékozott a témában és történelmünknek ezt a részét vagy 10 éve tanulmányozza. eddigi kutatásainak következtetése képen nem talál magyarázatot, hogy Hitler miért pont a zsidókat választotta kegyetlensége célpontjául és tekintélyének növelése eszközéül. ahogyan mesélt élethűen láttam magam előtt a jeleneteket, azoknak az arcát, akik a jobb életet remélve sétáltak el "zuhanyozni", mielőtt az új lakóhelyükre költözhettek volna. ők részesültek a "különleges bánásmódban", így hívták. megnézhettünk feltehetően mindent, ami a tábor területén megmaradt, a gázkamrákat, krematóriumot, cellákat, barakkokat vagy azokat az egy négyzetméter alapterületű, teljesen sötét, négy fő részére fenntartott álló cellákat, amikbe alulról bekúszva lehetett csak bemászni... a WC barakk, egyike volt a legszörnyűbb és legfertőzőbb helyeknek a táborban, ugyanakkor a legbiztonságosabb is min között: oda nem jártak be az őrök, a fertőzés miatt, ezért ott zajlott a cserekereskedelem. sőt, akik a WC pucolásra lettek beosztva, azok nem fagytak meg télen, ha elég erős volt az immunrendszerük és tudták hogyan kell szarban úszni. szó szerint. voltak olyanok, akik egyenest beugrottak és úgy merték ki vödrökkel az ürüléket. a fenti képen látszik valamennyire a beton WC építmény lyukaival.. a több tíz méteres padsor két végén lehetett felemelni a egy méteren a a fedő részt, s ott lehetett beleugrani, s végig sétálni (legörnyedve) az egész alatt...
a kirándulás nagyon érdekes volt, a Göteborgban székelő portugál egyesület szervezte. egy portugál barátom az egyetemről, hívott meg, s ő általa ismertem meg legújabb skorpió barátnőmet, akivel ketten voltunk csak nem anyanyelvűek. ő svéd ajkú. Solival szinte teljesen egyformák vagyunk, bár ő szőke és hosszú hajú... így a csoporttól elmaradva sebtiben ittuk a sliwowitza pálinkát egy helyi bárban. majd vacsora után számunkra értetetlenül, de a portugálok nem tartottak velünk egy sörre vagy kettőre. én pedig azt gondoltam, hogy a reggelig fennmaradásban sokszorosan le leszünk majd hagyva. másnap reggel korán felkeltünk, hogy a lehető legtöbbet megismerjük még Krakkóból. ekkor jutottunk a zsidó negyedbe, ahol több zsinagóga is található, de mi a Remu zsinagógát látogattuk meg. ez az egyik működő zsinagóga, a kettő közül, ez a legkisebb, de legrégibb. meglátogattuk a Szent Péter és Szent Pál templomot, visszamentünk a főtéri, reneszánsz stílusban újjáépülő piacra, ahol vettünk szupercsinos borostyán fülbevalókat, mert a zöld borostyán Lengyelország jellegzetes fél vagy drága vagy csak köve. amennyit csak tudtunk sétáltunk, hogy minél többet magunkénak mondhassunk a város bájából. vacsorára négyféle ételt rendeltünk, ketten, amit ugyanazon tányérból fogyasztottunk el. :-) mindeközben az egész kirándulás ideje alatt rengeteget gondoltam Manora, ő nagyon nagy érdeklődéssel szeretett volna az Auschwitz-i koncentrációs táborba eljutni, s Krakkó is nagyon tetszett volna neki, egy neki való hely...
