zoom

paranoia

homophobia, fetish parties, gay people, stories, friendship.

március 15

kicsit összekavarodtam a dátumokkal ma reggel,

azt hittem, hogy 14-e van,

holott tudtam, hogy az szombat.

s azt is tudtam, hogy ma vasárnap van,

és nem értettem, hogy miért van a rádióban előre március 15-ei megemlékezés..

és ma gratuláltam Marcinak is 14-ére,

s azt is mondtam Mar-nak, hogy nálunk holnap nemzeti ünnep van.

és Eszter 12-én felhívta a figyelmem, hogy neki szombaton van a szülinapja, 14-én..

és most letöltöttem a mai fotókat a gépemről, és 15-ét jelöl meg dátumként!

itt valaki csal!

és 15-e van, Nemzeti Ünnep!és Nemzeti Dal.

imagination our nation

... és akkor kilépett a házikóból ez a kisember,

felmászott egy rácsajtóra,

ott megpihent,

kecsesen lecsúszott,

majd puha léptekkel haladt kifelé, az út felé,

ott könnyedén felszökkent a kerítésre,

lejtett egy pukedlit,

és a magasba röppent...

imagination our nation kinetika

ii aamm tteerrrroorriisstt

ingyen elvihető!

izmir

kerengő

London-...-London-brmp-Izmir-brmp-álmok-gondolatok-Istanbul-szerelem-brmp-Lo...

a kecskék merre szaladnak?

today i had my sweetest coffee ever

és most egy kicsit a törökökről is...

vasárnap este elég sok óra repülés után érkeztünk meg Izmirbe, nem igazán kirándulni. dolgozni. habár én félig turistaként viselkedem, ahogy szoktam... jegyzetelek, fényképezek, szavakat kérdezek...

izmirben állítólag sokkal lazábbak az emberek, mint Istanbulban. apám, ez aztán a város, 16 millió lakossal, örülök is h csak egy napot maradunk...

Izmirben volt egy kis kalandban is részem, épp arról beszélt a főnököm, hogy az ottani és az itteni vezetési stílus miben különbözik egymástól... hát majdem, illetve meg is tapasztaltam: majdnem belénk jött egy másik kocsi, persze pont ott ahol én is ültem..ugrottam is a másik irányba...az vasárnap történt, úton a reptérről a hotelbe.

a napok gyönyörűek, csodaszép naplementékkel, szivárvány színekkel. a város tetszik ott, nagyon zsúfolt, szegénynek tűnő. dombok kis gyufaskatulyákkal. ez az!

másnap dolgozni mentünk, három gyárba is ellátogattunk, az első jó volt, ott ebédeltünk. a másodikban, ahol a leghoszabb ideg voltunk, egész nap alatt cigarettáztak és füstöt szívtam. rosszul lettem. hoztak kólát. poharakban. az egyik persze rajtam landolt, és a pohár összetört, elég lazák, ja! ekkor kaptam egy menő inget cserébe: massimo dutti...hah! soha nem volt ilyen igem. nagyon szexis darab.

a harmadik gyár egy kötöde volt, érdeklődve látogattam meg a kötőgépeket és a tervező programokat is...

este vacsorázni vittek, sajna nem tudtam kibújni a protokoll business vacsora elől...ellenben hamár a helyzet így adta, eldöntöttem, hogy mindent megeszek amit elém raknak és amivel megkínálnak...nem bántam meg! fantasztikus ételeket szolgáltak fel...noha, furcsa volt, hogy a seggem alá még a széket is betolják! jaj!

elég posh, a hotelek, én luxusnak mondom. szuper zuhany, mérleg a fürdőszobában...

ma este nem mentem vacsizni. pihentetem a pocim és a pofim. most a szobában hideg levegőt fúj a fűtőberendezés... hm..

holnap Istanbul. és London.

mimoza

vannak olyan napok, amikor csak sírni akarunk.

nélkülözünk, hiányolunk, vágyakozunk, értelmezünk,

várunk, szeretünk, áldozatokat hozunk...

és vannak olyanok, amikor szerelmeskedünk,

sétálunk, vacsorázunk, szorítunk, összefonódunk,

játszunk, kacagunk..

és vannak olyanok is, amikor az egyik követi a másikat,

amikor egy mesebeli hétvége a pici mimozával egyik pillanatról a másikra ér véget...

és közben kilométerekre utazunk, törökországba,

ugyanazon a nap, időt sem hagyva arra, hogy fel is fogjuk mi történik körülöttünk...

dallamosan

-hogyan találkozik egy fegyvernek minősülő tárgy a legfinomabb hanggal?
-...így:

fűrészen hegedűlve, melankolikusan, bársonyos hangokkal...

az utolsó artisták kanadaiak: Kevin és Jenn. egymást követve, jó humuró, családias légkört teremtő, belevaló előadók.

az utolsó zenekar ismét kanadai:

a benjo és a ukulele hangjaival mindenkit az őrületbe kergető: Elliott Brood.
-hogyan van az, amikor nem a zenekar dedikál a közönségnek, hanem fordítva?
-amikor egy matricagyáras lány ráragasztja bélyegét a zenekar drótos dobozára...
persze engedéllyel. kézfogással, rövid csevellyel és két széles mosollyal távozva...

és a Supersonic Amerikában turnézik.

de ők nem kanadaiak...

rocks forever!

E1; valahol közel a városközponthoz, de mégis csendes East End-i kis tanya; belül rózsaszínű falakkal, és gyönyörű napos kerttel...csináld magad, barkács-ház. sokaknak otthon, de mindig másoknak; barbecue-nak, esőben, napsütésben, házibuliknak, sírásnak, kacagásnak, alkotásnak, hidegnek, gusztustalan fürdőszobai hangoknak, 4 bicajnak, egy állatnak, vacsoráknak, barátoknak, részegségnek, szorgosságnak, vendégeknek, fényes reggeliknek, festésnek, szerelésnek, gondolatoknak, szerelmeseknek mind otthona...

egy nap Nap

jajj!

egy nap kiszökünk a betonrengetegből,

és szerencsénkre ezer ágra süt a Nap...

egy másfélórányira lévő kisvárosba.

csata, halászat, roncsok, sirályok.

daba baba

wall street-i nok

piros nap

a telefonfülke,

a zoknim,

a gombok,

a szatyrok,

az arcom,

a bor,

a szívek a kirakatban....

ma minden piros

ilyen egyszerűen!

vicc

igen, ez Anglia, amikor egy nap alatt mind a négy évszak lejátszódhat.

előrejelzés csütörtökre... :-))

fehér függöny

vicces, ahogy az angolok a hóra reagálnak...no, persze nincsenek hozzá szokva, és a mostani hó, ami tegnap este kezdett esni, nem látta párját az elmúlt 18 évben. leesik egy 10-15 centi hó, és megáll az élet: Londonban például egy buszjárat nem indult el ma reggel. sok helyen nem kellett menni dolgozni, lakótársaim is eljöttek fél 4 körül, én csak egy órával korábban szabadultam. egy csomó iskolában nem volt tanítás, repülő illetve vasút járatokat töröltek. de még mindig esik, a legújabb hírek szerint már van ahol 20-50 centimétert is mértek...

cím nélkül