nem tudom

...micsoda érdekes érzés jött rám, éppen most. most, hogy levelet írok papíron, sok oldalt és ugyazzal az emberrel vagyok kapcsolatban szkájpin. miközben írom, hogy nem maradok fent sokáig, mert reggel korán kelek ezt-azt csinálni, és nem fogok vele most szkájpin sokat beszélni...mintha kettő volna belőle. neki beszélek önmagáról... vagy itt is van és ott is van? ...de ezt igazán le sem lehet írni...

második leginkább foglalkoztató dolog...ajánlom!

na tessék itt van! amitől tartottunk, vagyis én biztosan... illetve már régóta tudjuk, hogy amit csinálunk, és ahogy csináljuk, az nemhogy nekünk, embereknek sem jó, dehogy még a kutyának sem! vagyis nekik főleg nem. vagyis semmilyen állatra, növényre, földrészre, szélre...nincs jó hatással: a tömeges fölesleges fogyasztás, a pazarlás, pazarlás, pazarlás - minden viszonylatban (globális és háztartási)-, a vásárlásaink már régóta nem a szükségletek kielégítésére történő összpontosítása, a tudatosan mindenütt nem történő újrahasznosítás stb...

amióta civilizáltak vagyunk, azóta magunk alatt vágjuk a fát... ami egyszercsak elfogy. és mindennek a hosszúnak tűnő (ámbár, roppant rövidecske) folyamatnak a következménye, hogy jól pofára esünk és a túlélők néznek! nélkülöznek, mindenféle civilizáltnak mondott kényelmet, most egyszerűséget és gyorsaságot, megszokottságot, előállítottságot, hálózatot, fontosnak tartott erősítőket, véleményeket, híreket, hangokat, táplálékot...

gondoljunk csak bele, ha kifogynak a fosszilis energiaforrásaink... nem lesz kőolaj... nem lesz műanyaggyártás... az hagyján, de nem lesz óvszergyártás! kibírjuk majd biztonságos, gyakori szex nélkül??

olvasársa inkább ezt ajánlom!!!!

kecske!

vicces emberek, a kanálison, papírcsónak versenyeznek

állatok!

az a baj, hogy veszettül jön a hideg. vagyis már az előszele itt is van. reggel és este hazafele jövet kabát kell. az nem is baj, mert hidegben mindig az kell, ha kimegyünk az utcára.

a baj inkább az, hogy a lakásban is hideg van. legalábbis ebben. az én szobám különösen az! azt hiszem a leghidegebb pontja a lakásnak. ha fűtünk, a konyha és nappali, valamint a folyosó, hamar felmelegszik. a ház alja tégla, azért melegebb. a felső emeletek viszont szerintem valamiféle gipszkartonból készültek. az én falamról például szerintem hiányzik egy burkoló réteg, kívülről, mert fehér. és ahogy elnézegetem a szomszédokat, azon a szinten, a fehéren felül van még egy kátrány cserép féle réteg...

hiában van ősrégi vas radiátor, ami a kinézetéből egy masszív forró darabnak bizonyul. nem. csak az bugyijaim száradnak meg rajta, mert meleget nem ad. múlt télen nyitvahagytam a szoba ajtóm, mindig, hoyg valamiféle meleg szökjön be lentről. idén veszek egy kis hősugárzót majd, mert rettenetesen tartok a hidegtől. főleg azért mert a nyarat végig köhögtem.

a minap alkalmam volt beszélgetni picit egy olyan személlyel, aki házak kiadásával és ebből kifolyólag felújításával is dolgoznak. tőle tudom, hogy egy átlagos angol ház például nincs leburkolva. a földön csak egy faréteg van, arra szegecselve a kárpit, semmi betonozás. nem csoda, hogy minden házban háziállat az egér. mi is felfedeztünk párat, egyik nap az almás pitémmel egy magasságban volt a szekrényen és ugrott le onnan. könnyű nekik, mert benn a falakban, a csövek mentén közlekednek. ha nincs is egy házban, a padláson akkor is át tud lógni a szomszéd kisegér. így mindenütt van.

a másik ilyen a csótány, ami honos otthoni kisállat. laktam egy lakásban, 2 hétig csak, ahol szuperül felújított konyha volt (KÍVÜLRŐL), de amint leoltottuk a villanyt a kis zsiványok kidugták a kobakjukat holmi élelem után kutatva... aztán ha valami humánus fényt csinált, szaladtak szerteszét... abban a konyhában minden szép volt, kivéve a hűtő mögötti részt, ahol ott volt a szemét, kosz, por, csótány, kitudja még miféle fertő...

a mi mosogató alatti konyhaszekrényünknek sincs például burkolt hátsó fala. ott a házfal, a csövekkel. nem egy szekrény, egy szekrényelő, egy köpeny! és a műanyag ebédesdobozok tulajdonképpen a vakolt falat cirógatják.

félelmetes az építkezés, a csövek általában kint futnak a falon, nem benne...

mindig eltűnődöm, mikor az új csoda üveg, futurisztikus, energiatakarékos épületeket (mint a ghurken - egyébként örülök, hogy pont erre e fotóra bukkantam, mert ez az egyik kedvenc képem itt, az öreg kastély szerű építménnyel előtérben-)építik...hogy a manóban képesek erre, amikor egy kis fing lakóházet sem húznak fel normálisan.

egyébként a szomszéd lakótársam falát biztosan könnyen be tudnám rúgni; mindenesetre a többi falba is a csavarokat be tudjuk szögelni..

mole

egy mexikói szósz, ami tulajdonképpen csipős, fűszeres csokoládé szósz (mole poblano). főtt szárnyas hús mellé, rizzsel fogyasztják. már hallottam róla korábban, de megkóstolni csak tegnap volt alkalmam. kíváncsi voltam már rá nagyon, de amint megtudtam, hogy 80! hozzávalója van, és több napig készítik, úgy ettem mint a kincset... bufaaahhhhaaaa...hogy készülhet valami nyolcvan hozzávalóból??

hát, fényképem nincs róla, de van egy kis adag a hűtőmben! még egy kincs...

csavargó Izsák

...tegnap este jött. egy pár nappal (pontosan 3) később, mint ahogy én.

erre-arra voltunk, kihasználván a nyár pontosan utolsó napjait.

először spanyolországnak vettük az utat, az odaérkezés ment a legkönnyebben, innen. ott egy kis piros autó várt sofőrjével, és öt nap alatt rengeteg élményben, óceánban, homokban, napsütésben, zenében, karcolásban, kupiban, spanyol sétákban volt részünk.

eljönni már kicsit nehezebben ment: először egy tortúra volt megszrezni a madrid - budapest repjegyet. aztán persze a reptérre menő busz is lerobbant, és egy másfél óra várakozás után jött csak váltani egy másik. persze, elaludtam éjjel a buszon, mikor felridtam rossz terminálnál szálltam le és bolyongtam a terminálok közt. de hozzá kell tennem, az sem volt feltüntetve a jegyemen, hogy melyiből indul vissza gépem.. hazaérkezvén, pedig elcsodálkoztam, hogy nem a várt egyesbe, hanem a kettesbe szálltunk le. picit zavarodottan kerestem a buszmegállót...

de aztán minden kivirágzott, én főleg. szedtük a szőlőt, toltuk a sok fröccsöt le, reptettük a kölyköket, átkoztuk a gprs-t, még mindig a napot élveztük, én főleg! papesz, mamesz, pince, tesók, erzsi és barátok, mind részesei voltak a nyaram utolsó napjainak.

egy vagyon amibe került visszatérni a 16 fokos, szutykos, zord, barátságtalan sokmilliós nagyvárosba..

persze a hátizsákom sem jött velem, ő tudta mi a jó neki. kicsit még otthon maradt. de már itt van a zsivány.

a kedvenc évszakom

ha volna eresz, azt élvezném hallgatni hogyan csorog végig az eső rajta...de nincsen sajnos, annak örülhetek, hogy nem esik az eső be a szobám ablakán. mert sajnos esik. egyre intenzívebben és egyre hidegebb is van. pedig otthon még élvezhetjük a nyár utolsó napjait 37 fokban...

vasárnap...

...így néz ki egy tökéletes vasárnap, egy olyan szombati barbeque-s mini házibuli után, amelyben véletlenül elaludtam... pedig még élveztem is a társaságot..

sok szín, sok nap, sok víz, sok növény, sok nyugalom, sok galamb, sok bicajozás, sok térképnézés, tejeskávé, rajzolás, tanulás..

£ >>>> €

persze, hogy ma megkerdeztem a boltban, hany font, mert, hogy az ar euroban van kiirva...

arc...

skin + bones

párhuzam az építészet és divat alkotásaiban. fantasztikus kiállítás volt. neves tervezőkkel és építészekkel: Alexander McQueen, Vivienne Westwood, Comme des Garcons, Yohji Yamamoto, Future Systems, Frank Gehry, Zaha Hadid, Boudicca, Eley Kishimoto, Martin Margiela, Hussein Chalayan...

Hussein Chalayan Afterwords című kollekciója, vagy alkotása teljesen lenyűgözött, fa kofferből "hajtogatott ki" 80as éveket idéző fotelt, a fotelek huzatját modellek magukra öltötték nagy zsebes ruhákként, és a hab a tortán, mikor az utolsó modell belépett az asztal közepére és magára húzta szoknyaként... (a gyerekkori összelapítható élénk színű műanyag kemping pohár-elv szeint). félelmetes!

rendszer

most, hogy beteg vagyok/voltam/gyógyulok kerültem végülis először kapcsolatba az NHS-sel (National Health Service). picit nehézkes volt az orvos választás, no nem is választás, mert választani nem tudtam. a körzetembe kellett mennem. egy pár hete próbáltam először regisztrálni egy a munkahelyemhez közeli körzeti orvoshoz. az időpontot megkaptam, de mikor a regisztrációra került volna a sor, kitessékeltek, mondván, hogy nem oda tartozom körzetileg. pedig köhögtem, mint egy kisangyal... ( a recepciós kisasszony, aki az időpontot adta új volt, és nem figyelt fel a címemre..) aznap este elmentem egy úgynevezett walk-in centre-be, ahova csak bemennek az emberek, és védőnői/asszisztensi (nem orvosi) ellátásban részesülnek. mindez ingyenes, csak kb 2 órát várni kell. nekem majdnem annyi volt. kaptam gyógyszert is. de a gyógyszer nem segített, úgyhogy mindenképpen meg kellett találnom a saját körzetem doktorát, hogy teljes ellátásban részesüljek. megtaláltam. regisztráltam. időpontot kaptam. és orvoshoz mentem. kivizsgáltak, antibiotikummal kezeltek. mindezek előtt egy űrlapot kellett kitöltenem a egészségügyi előéletemmel kapcsolatban. bizonyos betegségek felmerültek-e a családban, illetve allergia, kórházi kezelés, vizsgálatok...stb. amit nem értettem arra nemmel feleltem... :-) így derült, ki, hogy ebben az országban a nőknek 3 évente kötelező a rákvizsgálat. én meg persze, azt írtam, hogy nem voltam ilyen vizsgálaton (mert nem is voltam itt semmilyenen sem) ezt olvasván, a körzeti orvosnő el is küldött egy ilyen vizsgálatra, házon belül, nem is kellett sokat várni, maximum tíz percet. ezért is fogalmazódott meg bennem, hogy itt foglalkoznak velem. veled...

a napokban néztünk egy filmet is, Michael Moore Sicko című filmjét, ami tulajdonképpen az Államok egészségügyi rendszarát mutatja be, és hasonlítja össze Kanadáéval, és több európai országéval is. Nagy Britannia NHS-ét nagyon dícséri, és valóban, itt egy rendszer van, ami működik, csakúgy, mint az utazási rendszer (travel card-ok), vagy a postai irányítószámok: minden egyes irányítószám, egy házszámhoz tartozik...vagy éppen az, hogy egész London be van kamerázva...

töltött paprika

08.08.08

ez a bűvös szám....a formája, a szimmetriája, a végtelensége, a színe miatt...és azért mert fiatal korom óta sok minden köthető hozzá, fontos események, mez, kabala, dátumok...

...évforduló: ma egy éve, hogy Nagy Britanniába költöztem.

lindo y querido

...a mexikói csoportnak a neve, amellyel újabban kapcsolatba kerültem. Mano mutatott be Paz-nak egyik délután a farmon (igen, mert londonban city farm is van, ahol tyúkok, kacsák, disznók, libák, birkák, macskák, nyulak, csincsillák.. találhatók..), aki egy roppant kedves mexikói hölgy és virágüzletet vezet. egyik délután mentem már egyedül hozzá, hogy megmutassam a bicajom, amit aznap vettem. ő megkérdezte, hogy mivel foglalkozom, válaszoltam. említette, hogy pillangókat készítenek a karneválra, amihez szüksége volna az én segítségemre is. hm. jól van. gondoltam valamiféle kis lepkéket kell majd ruhára applikálni, jelmeznek...

igen...később részt vettem egy megbeszélésen a csoporttal. érdekes érzés volt, nem is tudtam mit keresek mexikóiak között. kiderült, hogy az egész projektet egy itt alkotó mexikói bútortervező vezeti. akkor már úgy éreztem komolyodik a dolog és szó sincs kis fityfiritty pillangókról. megbeszéltük nagyvonalakban mi az amit szeretnénk, hogyan, mikor... nagyon tetszett az ötlet, hogy nagyrésze recycled anyagokból készül. én voltam felelős a szárny narancssárgájáért, ami sainsbury's nejlonzacskókból készült. precízen kidolgozva, hogy a lehető legnagyobb felületet használjuk fel, a legegyszerűbben összeillesztve.

a megbeszélésre egy hétre elkezdtünk dolgozni. pár lelkes fiatallal két egész napot! fával, papírral, műanyaggal, fúróval, szalagfűrésszel, simával, festékkel, ollóval, ragasztóval, kalapáccsal, csavarokkal, tűzőgéppel, koszosan, festékesen, napsütötten, szorgosan, tyúkszarban...:-)

és ma reggelre meg is születtek a lepkék. a mariposa monarca-k. amelyek tipikus lepkéi mexikónak, mert csak ott élnek, és canadából vándolorlnak egy bizonyos városba.

négyet készítettünk, amelyek felvonultak velünk együtt a karneválon.

izgalmas volt felvonulónak lenni, még soha nem voltam.

de legjobban a bolíviaiak tetszettek. tele színekkel, pörgéssel, élettel és sarkantyús cipővel...

temze-tenger...

....a Temze szája. Shoeburyness. és amikor apály van és benne állsz a vízben nem is tudod eldönteni, hogy mi vesz körül. a Temze vajon még, vagy már a tenger...

érdekes jelenség a torkolat... ahogyan, talán a képen is látszanak az oszlopok, beton oszlopok és egy marha nagy körben képeznek kerítést a Temze körül, mintegy elzárva a tengert. de van átjáró a kettő közt, van egy "kis" nyílás...

Erzsivel voltunk ma itt. sütött a nap, fújt a szél, leégett az arcunk, és nem volt kávézó az egész településen, volt bár posta és ipartelep...

"kövesd a jelet" mondta a tábla, hogy elvezessen a Raviz Café-ba. úgy éreztem magam mint a Matrix-ban, kövesd a fehér nyulat... és bolyongtunk mint egy labirintusban az ipartelepen, raktárok és kamionok váltakozásában. a Raviz ugyan nem lett meg, holott négy jelet is láttunk...

de lett ipartelep.

És itt egy kép, hogy nézd meg az anyját is .... :-)

DADA

responsibility responsibilities soon alarm consultation awareness

felelosseg felelossegek hamarosan riaszt tanacskozas tudatossag

Guide Clothing Ltd employee safety handbook... amely tiltja a ferfiaknak a noi WC hasznalatat, ellenben nem emliti a nok ferfi-be jarasat...

leman street

nem messze, ahol lakom van ez az utca. naponta átlagban kétszer haladok rajta végig munkába menet-jövet...már magam is észrevettem, hogy elég sok rendőr autó parkol az utcában, bár azok nem csak rendőr autók, hanem a páncélos gépek... és valóban néha elég bizarr érzés elhaladni mellettük, azon morfondírozva, hogy vajon mi a csudának ácsorognak ott, holott nincs is az utcában rendőr állomás. egy-két fura épület is található, melyeken nincs cégér. csak az, hogy "number one prescot street, leman street entrance" szépen megfaragva egy fémtáblán. két ilyen titkos épület is van. de az a titkosabb.
egyik este egy kedves ismerősömmel jöttünk haza az utcán, és ő is felhívta a figyelmem a furcsáságra, feltételezvén, hogy biztos valami NASA épület székel az utcában...
kicsit utánanéztem a dolognak, no nem a titkosszolgálatnál, hanem a világhálón, és egy luxuslakóház, 24 órás portaszolgálattal őrzött épületére bukkantam, nem is tudom megnyugvásomra...? de az is lehet, hogy ez csak álca, mert azért a bazinagy páncél rendőrautókban nem laknak...