egyenlet

áramszünet ≠ ebédszünet

?

áramszünet = ebédszünet

big deals

what is the big deal about money?
what is the big deal about money?
what is the big deal about money?
and what is the big deal about money?....
hgf
kántálta egy 6 éves kisfiú, aki csak kerek megnyomott fém darabokat és papíríveket látott benne. persze a zsebpénzét nem adta át a nővérének és karácsonyi ajándékot is szeretne...
vgfh
de, what is the big deal about money? én is ugyenezt kérdezem, és a már rég kifejtett eszmémmel lehet, hogy ez a kisfiú egyet értene: ha nincs elég, csak nyomtassunk belőle többet!
fc
...
fc
reggel, egy órát nyertünk, de egy órával sötétebb is lett, ami azt jelenti, hogy végleg vége egyszer ismét a nyárnak... soha nem akartam, hogy a nyár véget érjen
cfd
...
fc
I don't like Jerry......

ilyen a rock

egy pár hónappal ezelőtt az októbert vártam a legjobban, a legtöbb és legjobb élményeket fűztem hozzá...

dhv

de azért ilyenkor is, amikor a legrosszabbnak érezzük a helyzetet; a borús, esős égen egy kis napsugár felvillan, és melegséget, biztonságot ad. az elveszettnek hitt nagyszülői törődés...

gfc

csíkokat vágok és yoga-zni fogok

van ami nincs

nincs kutyám,

nincs kertem,

nincs jó munkám,

nincs férjem,

hjh

nincs most varázs...

hjk

de van időm.

+ 24 gomb

ma volt másodszor, hogy "iskolát" kerültem. vagyis úgy éreztem magam, mert nem mentem dolgozni reggel. ébredés után visszafeküdtem, mert nem aludtam jól az éjjel: mindig felébredtem, folyton abban bíztam, hogy egy másik reggelre ébredek...de nem úgy lett... fáradt voltam, éhes és kimerült. pihenésre volt szükségem. visszaaludtam. később keltem, és találtam egy vendéget a házban, a mostanra állandósult egyen kívül. sokan vagyunk. szeretem. ez a fiú a Marco lakótársam barátja, pilóta. a ryanair-nek dolgozik, majd csak a jövő hónapban lesz belőle igazi boeing pilóta... nem volt dolga, nekem sem, így elvittem bicajozni. én voltam a kapitány. a biciklis idegenvezető, először Londonban. a tower bridge-nél kezdtük, aztán a temze mentén haladtunk, apály volt; úgyhogy úgy döntöttem elviszem a gomb-forrás-hoz. nosztalgikusan gombokat gyűjtöttem, ő segített és fürkészve nézte, hogy valóban mennyi kincs van a temzében...

szezonális ajánlatok!

van akinek fenn akad a szeme a szezonális ajánlatokon: Most friss pornó Tirolban (jobb oldalt, a legfölső négyzet legalján) hétfőn... nap mint nap olvasva és töprengve, hogy mennyire perverz lett a világunk és vele együtt a startlap is, hogy pornó oldalakat hírdetnek szezonálisan...???

péntekre persze, minden kiderül, és az "n"-ből, valahogy "h" lesz... akkor máris rá mer kattintani a hírdetésre, és bogarászni a havas ajánlatok közt. 4 napi tévely után, arra gondol, hogy ezt már nem lehet fokozni...

újságolja is barátnőjének, hogy mekkora marha, hogy elnézte ilyen sok napon keresztül a betűket minden nap... persze a barátnője, mit sem sejtve, felnevet a hír hallatán, de mégis csöndben marad, mert azon tűnődik, hogy ismerősnek hallatszik a szó: porhó. de vajon mit is jelent? hallotta már, de nem gyakran, és szezonális? akkor biztos kései és csak mostanra érte be! ez az! valami gabona fajta, és most aratták, nyilván valóan!

roni CHARITY foundation

http://www.facebook.com/group.php?gid=37875596321

szörfösök

...amikor akkora hullám jön, hogy azt érezzük ez, az amelyet meg kell lovagolnunk,

...ezt gondolja vajon a hullám is?

a város alatt

terveztünk régóta elmenni a párizsi katakombákba. el is mentünk, sorba álltunk, kb fél órába telt mire bejutottunk. csodálkoztam, hogy kisgyerekekkel is beengedtek családokat! beértünk, a falon egy digitális kijelzős lélek (élő testben) számláló mutatta a temetőben tartozkodók számát. körülbelül 160an voltunk, egy kicsivel többen. azt hiszem 200an tartózkodhatnak lent maximum.

hosszú csigalépcső vezetett lefelé, bele is szédültem. aztán "utcákon" haladtunk, elég sokáig, kb 20 percen keresztül. valóban, utca táblákkal voltak ellátva a labirintus szerűség falai. és némely tégla meg is volt számozva.

néhol a kb 180 cm magas plafonról víz csöpögött, mint egy barlangban. haladtunk.

elértünk a temetőig... egy nagyobb tér fogadott, és a bejárat, rajt a szöveggel...huh, azt nem értem. de valami olyasmi, hogy "figyelem, ez itt a halál birodalma". alig mertem belépni...

az ajtó másik oldalán csontok, fajtájuk szerint válogatva és tornyosan, masszív, magasabb fallá építve mint én magam. rendszerezve: hosszúak, végükkel kifelé, kb fél méter magasságig; aztán egy-két sor koponya; megint a hosszúak végükkel kifelé; mégegy sor koponya, hol ki, hol befelé fordítva; és megint egy réteg hosszú csont, végükkel kifelé... végülis fura alakú medence csontba vagy bordába, kisebb ujjakba nem akadtunk. bár nem is szerettem volna...bőven elég volt ez is...

az egész időtartama negyvenöt percre volt becsülve. a végén már futottam volna kifelé.

minden vágyam az volt, hogy kint legyek és egy absinthal "segítsünk" magunkon...

temető, ugyan, elég bizarr... de érzelmekben gazdag.

nem csatolok képet.

a híd tiszteleg

reggel futni mentem. a nap még aludt, de szerintem az izmaim is. már visszafele tartottam, pont a hídnál voltam már (a Tower Bridge-nél), amikor elkezdte a hangjelzését.. akkor csinálja, mielőtt felnyitja magát, a magas hajóknak.

felnyitotta kapuját most is, először egy kis gyufás skatulya nagyságú kiscsónak pödörte át magát alatta, persze az emberek akik megálltak mind nevettek...

aztán jött az úr: egy régi stílusú magas árbócos hajó, két vastag pirosra festett kéménnyel és nagy fakerekekkel az oldalán. igazán elegánsan siklott át a turistákkal zsúfolásig megrakott hajó. persze hajókürttel köszönte meg a hídnak; a turisták pedig mind megtisztelve érezhették magukat, hogy London egyik legnevezetesebb látványossága miattuk mutatkozott meg ismét.

szép reggel.

vörös párizs

nagy az öröm, hogy elkezdtünk fűteni ma este! de ez nem kapcsolódik Párizshoz, csak annyiban, hogy hideg van. ősz. és Párizs is ősz volt, vörös, minden tekintetben: a fények, a hangulatok, az ég, a fotel, a mennyezet, a second hand shop, a naplemente, a bor...persze egy kék és egy fekete-fehér képpel biztos nem támasztom alá a vörösséget... de a hangulatom és monumantalitást visszaadja.

szieszta

...ebed utan kulonben is jar mindenkinek a szieszta!

ebéd a mosógéppel és a budos lakótárssal

...ez tortenik, amikor reggel otthon hagyom az ebedem az asztalon...

nem tudom

...micsoda érdekes érzés jött rám, éppen most. most, hogy levelet írok papíron, sok oldalt és ugyazzal az emberrel vagyok kapcsolatban szkájpin. miközben írom, hogy nem maradok fent sokáig, mert reggel korán kelek ezt-azt csinálni, és nem fogok vele most szkájpin sokat beszélni...mintha kettő volna belőle. neki beszélek önmagáról... vagy itt is van és ott is van? ...de ezt igazán le sem lehet írni...

második leginkább foglalkoztató dolog...ajánlom!

na tessék itt van! amitől tartottunk, vagyis én biztosan... illetve már régóta tudjuk, hogy amit csinálunk, és ahogy csináljuk, az nemhogy nekünk, embereknek sem jó, dehogy még a kutyának sem! vagyis nekik főleg nem. vagyis semmilyen állatra, növényre, földrészre, szélre...nincs jó hatással: a tömeges fölesleges fogyasztás, a pazarlás, pazarlás, pazarlás - minden viszonylatban (globális és háztartási)-, a vásárlásaink már régóta nem a szükségletek kielégítésére történő összpontosítása, a tudatosan mindenütt nem történő újrahasznosítás stb...

amióta civilizáltak vagyunk, azóta magunk alatt vágjuk a fát... ami egyszercsak elfogy. és mindennek a hosszúnak tűnő (ámbár, roppant rövidecske) folyamatnak a következménye, hogy jól pofára esünk és a túlélők néznek! nélkülöznek, mindenféle civilizáltnak mondott kényelmet, most egyszerűséget és gyorsaságot, megszokottságot, előállítottságot, hálózatot, fontosnak tartott erősítőket, véleményeket, híreket, hangokat, táplálékot...

gondoljunk csak bele, ha kifogynak a fosszilis energiaforrásaink... nem lesz kőolaj... nem lesz műanyaggyártás... az hagyján, de nem lesz óvszergyártás! kibírjuk majd biztonságos, gyakori szex nélkül??

olvasársa inkább ezt ajánlom!!!!

kecske!

vicces emberek, a kanálison, papírcsónak versenyeznek

állatok!

az a baj, hogy veszettül jön a hideg. vagyis már az előszele itt is van. reggel és este hazafele jövet kabát kell. az nem is baj, mert hidegben mindig az kell, ha kimegyünk az utcára.

a baj inkább az, hogy a lakásban is hideg van. legalábbis ebben. az én szobám különösen az! azt hiszem a leghidegebb pontja a lakásnak. ha fűtünk, a konyha és nappali, valamint a folyosó, hamar felmelegszik. a ház alja tégla, azért melegebb. a felső emeletek viszont szerintem valamiféle gipszkartonból készültek. az én falamról például szerintem hiányzik egy burkoló réteg, kívülről, mert fehér. és ahogy elnézegetem a szomszédokat, azon a szinten, a fehéren felül van még egy kátrány cserép féle réteg...

hiában van ősrégi vas radiátor, ami a kinézetéből egy masszív forró darabnak bizonyul. nem. csak az bugyijaim száradnak meg rajta, mert meleget nem ad. múlt télen nyitvahagytam a szoba ajtóm, mindig, hoyg valamiféle meleg szökjön be lentről. idén veszek egy kis hősugárzót majd, mert rettenetesen tartok a hidegtől. főleg azért mert a nyarat végig köhögtem.

a minap alkalmam volt beszélgetni picit egy olyan személlyel, aki házak kiadásával és ebből kifolyólag felújításával is dolgoznak. tőle tudom, hogy egy átlagos angol ház például nincs leburkolva. a földön csak egy faréteg van, arra szegecselve a kárpit, semmi betonozás. nem csoda, hogy minden házban háziállat az egér. mi is felfedeztünk párat, egyik nap az almás pitémmel egy magasságban volt a szekrényen és ugrott le onnan. könnyű nekik, mert benn a falakban, a csövek mentén közlekednek. ha nincs is egy házban, a padláson akkor is át tud lógni a szomszéd kisegér. így mindenütt van.

a másik ilyen a csótány, ami honos otthoni kisállat. laktam egy lakásban, 2 hétig csak, ahol szuperül felújított konyha volt (KÍVÜLRŐL), de amint leoltottuk a villanyt a kis zsiványok kidugták a kobakjukat holmi élelem után kutatva... aztán ha valami humánus fényt csinált, szaladtak szerteszét... abban a konyhában minden szép volt, kivéve a hűtő mögötti részt, ahol ott volt a szemét, kosz, por, csótány, kitudja még miféle fertő...

a mi mosogató alatti konyhaszekrényünknek sincs például burkolt hátsó fala. ott a házfal, a csövekkel. nem egy szekrény, egy szekrényelő, egy köpeny! és a műanyag ebédesdobozok tulajdonképpen a vakolt falat cirógatják.

félelmetes az építkezés, a csövek általában kint futnak a falon, nem benne...

mindig eltűnődöm, mikor az új csoda üveg, futurisztikus, energiatakarékos épületeket (mint a ghurken - egyébként örülök, hogy pont erre e fotóra bukkantam, mert ez az egyik kedvenc képem itt, az öreg kastély szerű építménnyel előtérben-)építik...hogy a manóban képesek erre, amikor egy kis fing lakóházet sem húznak fel normálisan.

egyébként a szomszéd lakótársam falát biztosan könnyen be tudnám rúgni; mindenesetre a többi falba is a csavarokat be tudjuk szögelni..

mole

egy mexikói szósz, ami tulajdonképpen csipős, fűszeres csokoládé szósz (mole poblano). főtt szárnyas hús mellé, rizzsel fogyasztják. már hallottam róla korábban, de megkóstolni csak tegnap volt alkalmam. kíváncsi voltam már rá nagyon, de amint megtudtam, hogy 80! hozzávalója van, és több napig készítik, úgy ettem mint a kincset... bufaaahhhhaaaa...hogy készülhet valami nyolcvan hozzávalóból??

hát, fényképem nincs róla, de van egy kis adag a hűtőmben! még egy kincs...