evőeszköz

mosogatás után, az evőeszköz az evőeszköz tartóba kerül. a víz lecsöpög róla, az evéshez kialakított és a vízzel való gyakori tisztításhoz kikészített fém megszárad. általában nem rozsdásodik. ha háztartásunk megfelelő mennyiséggel bír, két mosogatás közt nem kell azon törnünk a fejünket, hogy vajon van-e még egy villa a fiókban, amit az asztalra tehetek.. így törölgetnünk nem is szükségszerű. általában nincs is időnk ilyesmivel foglalkozni.. és nem is jut eszüknbe..

általában.

hm, én mostanában, általában minden nap törölgetek..

EKF

Pécs, Európa Kulturális Fővárosa címével sajnos a hírek szerint nem nagyon büszkélkedhet..a menyitó ceremónia ma van. vagy volt, vagy még hátra van...de a java bizonyára hátra volna, ha Lovasi András nem mondta volna le a fellépést, a playback-re hivatkozva..pedig mekkora kabarét alkothattak volna, ha eljátszák azt, amit Muse-is eljátszott egy olasz tévé interjún, ahol egy magát zenei téren szuper tájékozott műsorvezető hölgyet ugrattak, hangszercserével...bizonyára a fellépés ott is playback volt...de az élmény hatásos. és íme az eredeti verzió... :-)

Boldog Új Évet!

"kontroll"

Két nap alatt már másodszorra kellett megfordulnom a reptéren, hogy haza menjünk...
A forraltbor, a melegszendvics, a mézeskalács, a búzasör és a barátok hatására késve indultunk és a vonatot csak futva értem el:
-Jó estét! A vonaton is lehet ugye jegyet venni..?
-Nincs nyitva a pénztár?
-Nem tudom, hogy nyitva van-e. Nézze Uram, futunk a vonatra, és az interneten azt olvastam, hogy a vonaton is lehet...
-Csak ha pénztár, akkor az másképp müködik...najó, majd írom magának Zuglótól..
-És a Ferihegy 1-en is megáll a vonat..?
Grimasszal fejezte ki nemtetszését, hogy csak addig megyek...
Legyintettem és mosolyogtam.

Elindult a vonat.

Jegyeket kérte felmutatásra. Mellém ért...
-A következő Szemere telep, az azután a magáé...
-Köszönöm... :-)

Elsétált.

kabrácsonyra...

...szeretettel

LondonBudapest

úgy volt, hogy este 7kor indulunk, de aztán 8 óra lett belőle. mindent bepakoltunk a kocsiba, tele lett. nekem nem volt már sok holmim, mert a nagyja Spanyolországba lett küldve..de négyen jöttünk haza... szóval indultunk volna már, mikor Paz a sluszkulcs után kezdett el kutatni..végül mindent kipakoltunk, de meglett. kicsit sietnünk kellett, mert a komp jegyet nem éjjel egy órára, hanem véletlenül 10.50-re foglalta... épp oda értünk Doverbe, 10 perccel 10 előtt. jól van, van időnk gondoltuk, szálljunk fel... de nem volt foglalás 10.50-re, mert akkor nem megy komp! persze, 10kor...

minden jól ment, majdnem 30 órát utaztunk, szünetekkel együtt. éjjel 1re megérkeztünk, akkor már szombat volt.

csáo

ma reggel elköszöntem a bicajomtól.

nosztalgiázunk

ha a komputer nemet mond...a sör segít!

kockák

olyan, mint egy labirintus, vagy inkább egy kifestő, ahol a pontokat kell összehúzni, vagy egy káosz...de legjobban a pdf-re hasonlít. különálló sztorik, történetek, világok összehúzva egy szállal. mindegyik egy másik jelenet: hol szomorú és máskor boldogságtól kicsattanó. egyszer homeless, máskor menő szállodában pretty woman. egyszer dobozokban rejtett kincsek után kutat, másszor turistát játszik Londonban. összepakol, lemeztelenít, elcsomagol, megsirat, csodál, kacag, ideges, boldog perceket tölt, várakozik, lefesti a dolgokat, olyanak amilyenek, vagy amilyennek szereti, ahogy szereti, terrorizál...mindenféle aggodalmakkal teli, kérdésekkel...de lassan-lassan minden a helyére kerül, oda pottyan ahova való..

ránk süt a Nap

e héten

Azt tudtad, hogy Istanbul tele van macskákkal? Feketével, barnával, vörössel…azzal amelyik az ajtóban alszik, a nyávogó fajtával, a tarkával, azzal, amelyik rád bámul, amelyik dorombol, azzal, amelyik visszafut a kocsi alá…minden fajtával, bolond macskákkal.
És azt tudtad, hogy nem lehet elmenni csak egy kis sétára, hogy friss levegőt szívj, mert az összes utca tömve van autókkal, még a kisutcák is. Dudálnak, piiiiii, meg kiabálnak, hdcmfhdifnig!! meg türelmetlenek, és egymásba mennek, ahogyan ma is ebéd közben történt: egy busz megtolt egy sárga taxit, a sárga taxi ez által belegurult egy kék autóba, a kék autó megpöccintett egy fehér furgon félét…a fehér furgonféle… valószínűleg hívta a rendőrséget, ami később jött. A várakozás ideje alatt egy osztálynyi nézőközönség pikk-pakk összegyűlt, a kocsik dugót okozva tűrték a folyamatos dudálást, mert törvény szerint balesetkor a sérültek a helyükön maradnak…
És azt tudtad, hogy a város (megapolis) lakossága majdnem másfélszer akkora, mint Magyarországé. És, hogy az utók száguldoznak városon belül is, mintha ralli versenyzők volnának…
És, hogy a padlizsán, az padlizsán; és, hogy Magyarország, az Magyaristan…

És, hogy Merter városrész egy ipari negyed, ahol talán a legjobban áramlik a pénz…és még a levegőnek is cash flow-szaga van. Ahol szinte csak textil és ruhaipari cégek kiállító termei és irodái foglalnak helyet, hatalmas, ellenben gagyi épületekben. Ahol megkapható a Dolce & Gabbana, Giorgio Armani bóvli póló és pulóver… Ahol találkozhatunk Tony Copper-rel is…és ahonnan zsákokban viszik az árut és ahol egy „márkás” cucc is 5 dollár (vagy 7 vagy font)…és…és…és…

és egy picit szomorú voltam, illetve sajnáltam, hogy nem fogok már ezekkel az emberekkel dolgozni, mivel ez volt az utolsó utam a Guide-dal...ellenben ami felé megyek helyette az sokkal izgalmasabb és ígéretesebb.. :-)

találkozás Venus-szal

a Trafalgar téren haladtam keresztül ma délután, elhagyva a Nemzeti Galériát, mikor figyelmes lettem egy lányra; valamit festett a járdán... Vénusz születése volt...egyik kedvenc festményem. nagyon megörültem neki és miután dobtam egy kis aprót és készítettem pár képet Róluk, megköszöntem, hogy ezt a képet festi nekünk a járdán ücsörögve...

"..and where are you from?"

"i'm from Hungary...and you?"

"me too..."

"really? :-)"

"igen :-)"

leültem mellé és beszélgettünk picit. azt gondoltam, hogy a szépművészetin végzett Budapesten, de nem... egy egykori szerelmétől tanult festeni, itt Londonban, elég rövid idő alatt...

valószínűleg a szerelme és a szorgalma akkoriban hasonló intenzitással bírt... hát nem gyönyörű?

tűz van, babám..?

ez a tűzoltó készülék 5 naping volt ezen a helyen. néha lehet megtett egy pár centimétert, azért. egyik reggelre azonban a járdát takarították a fák és bokrok lelógó ágaitól, és akkorra már az utca piros ékszere is új otthonra lelt..
valami, ami jellemző az angol kultúrára... otthon teljesen az ellenkezője játszódott volna le az esetnek: az első adandó alkalommal valaki már megfújta volna a poroltót. ahogyan a táskáknak is "mindig" van gazdája, a metróban, állomásokon...és nem kell attól tartani, hogy őrizetlenül ott van hagyva, esetlegesen bombát rejtve, ami ugyancsak jellemző az angol kultúrára...

mi nem vagyunk paranoiásak, ellenben ami nincs leláncolva...

swine flu

a hírekben és az újságokban azt mondják, hogy Európa legveszélyeztetettebb városa London, azon belül pedig a Tower Hamlets...
riilii? :-O

tiszaVirág

ez a kaktusz csak egy éjjel virágzik...

esti mese

friss..

születésnapi partira voltunk hivatalosak. csendesülős, iszogatós, beszélgetős éjszakának tűnt...hanem eljött az ideje amikor is el kellett döntenünk, hogy hova tovább. két lehetőségünk volt: Brixton vagy egy night club, ahova már páran a társaságból elindultak. hm..nem volt igazán választásunk, (mi Brixton pártiak voltunk) hiszen a társaság másik fele is oda húzott...ok, legyen! ilyen helyen még úgysem voltunk...sorban állás, belépő, elég borsos áron (szórakozó helyre amúgy sem fizetnék ennyit...de egyszer élünk!) hát bementünk... UV-fények, hosszú folyosó, labirintus jellegű épület, hogy biztosan eltévedj. füstölők mindenütt...elég egy pár perc, hogy máris a fejbe szálljon minden...trance, szivárvány színek. három szobában elvileg különboző stílusú zene...hm, nekem mit sem mond a techno irányzat...csajok bikiniben és szőrös csizmában, amiket a filmekben látunk. pasik necc trikóban de mindegyik arca festve, tarkára uv-színesre. a hullahopp, óriás maci (amiben mindenfajta kábítószert rejtenek) és a fényvisszaverő kellékek mind harmóniában a hátérrel. az eszüket szétcsapottaknak chill-out bar az emeleten, játszóasztalokkal: lego és uv-gyurma :-) kabaré, játszótér, szööörrrnnnyyűűűűű

nice Gin n tonic, ez legalább a régi...

de azért menjünk haza!!

itthon sürgősen hajnali fél 5kor jegyet kellett foglalni a brixtoni koncertre..

ma délután Nancy-vel találkoztam. rough trade, tejeskávé, free range, kiállítás, hosszú beszélgetések.. éhesek lettünk. ő mindenáron curry-t szeretett volna enni. brick lane-en könnyű curry éttermet találni, főleg azokat amelyek előtt egy erre a célra alkalmazott nem kidobó, nem "behívó" ember áll. az ő feladata, hogy mindekit leszólítson és 20-25 % százalék engedményt és/vagy ingyen italt ajánljon...velünk is ez történt, egy olyan étterem előtt ami elnyerte a legjobb szakács címet, 2006-2007 és 2008ban. (legalábbis az étterem homlokzatán ez állt) hmm.. lehet jól főznek azért...Nancy magyarul megkérdezte tőlem, "ez jó neked? bemenjünk?" menjünk, feleltem...bementünk. ami elsőre feltűnt, hogy az étterem üres! :-O az 5-6 pincéren kívül egy árva lélek sem volt bent..hmm, valószínüleg mégsem olyan jó hely. nyomasztó is volt. a terem, a szalvéták, egy hamis bár, a csend...azok 5en meg bámultak. huu...kihozták a bort, két pohárban. áhh, meg ne érintsük..nem érzem jól magam. választottunk ételt. bámultak, de nem jöttek rendelést felvenni...oké, menjünk? menjünk! mentünk! "Excuse me! ladies!? did something happen? Excuse me!!" kiáltották...