linzert sütöttem. de nem lett túl jó. mármint finom, és jó minőségű alapanyagokból készült, de valami miatt még kísérleteznem kell a tésztával, mert szétesik, szétpotyog. kanalas sütemény. egy szép fémdobozba tettem a darabokat, s amelyik még egyben van. vacsora után eszegetem, írogatás közben, az íróasztalomnál ülve...és az a zseniális, hogy még kanál is akad itt, az íróasztalomon, ígyhát tényleg azzal tudom kieszegetni a dobozból.

valamikor volt miért harcolnunk, volt egy álmunk, egy tervünk... igen. később átértékelődött minden, a szerelem barátsággá vagy, testvérinek mondható szeretetté és kötődéssé formálódott. senki nem érti hogyan, s nem sokan hiszik el, hogy "csak" az. olyasvalami ez, amit már nem veszíthetsz el. egy különleges belső világ ez, a maga komplex nyelvezetével és gyermeki kedvességével. jobb ezt így elfogadni, ha közel szeretene valaki kerülni bármelyik tagjához is. de van aki nem tudja, s foggal-körömmel harcol ez ellen, olyan, mintha arra kérne, hogy egy saját testrészedet amputáld le magadnak. örömmel, hogy ő boldog legyen vele. még nem tudja ő, de így el fogja veszíteni, azt, akivel most együtt szeretne lenni. kipróbáljuk így. mi. ők.

hív az óceán 

valamikor gyertyákat égettünk, s otthon éreztük magunkat.. egy újabb, játékos és kedves varázsvilág talált meg. olykor a forró szenvedélyével és édes öleléseivel ejtett rabul, olykor a megmagyarázhatatlan távolságával és némaságával szomorított el... de elhatároztuk így. ő. én.  

s megint az óceán.

fokhagymaleves

s mivel, hogy már téli időt számolunk, így a fokhagymalevesnek is szezonja van.
ha megkívántátok, így készítsétek el: egy néhány gerezd fokhagymát megtisztítva szeletekre vágunk. egy serpenyőben felteszünk egy pici olíva olajat, azon elkezdjük pirítani a fokhagymát. pici sót, elég sok őrölt paprikát teszünk bele, s felöntjük a szükséges mennyiségű vízzel. felforraljuk és tovább is forraljuk. közben száraz kenyeret tördelünk egy küblibe, illetve annyiba, ahány főre készítjük a levest (ezt figyelembe kell venni a víz és a fokhagyma mennyiség adagolásánál). ha kész a leves, ráöntjük a száraz kenyérre. forrón tálaljuk. lehet ezt még színesíteni, ízesíteni is, például, ha sonkadarabkákat pirítunk a fokhagymával az elején. vagy, ahogy nekem a kedvencem: egész tojást ütünk a levesre, de ekkor egy kis időre be kell tenni a sütőbe a hőálló küblit, hogy a tojás kissé megfőjön a levesben. roppant ízletes és a hideg napok szívet-lelket-testet melegítő étke.

téli időszámítás

idén az óra átállítással kezdődött. rögtön másnap egész nap esett az eső. arra következő reggel pedig már a hó. no, ezen a a reggelen tettem le merimar-t, és vettem az első bkv bérletet a téli szezonra. ezzel a mozzanattal, máris úgy éreztem az első pillanatától fogva, hogy elhagytam a szabadságomat. illetve egy részét. legalábbis a mozgáshoz kapcsolódót. innentől kezdve már csak kötött pályán mozoghatok, olyan tempóban, ahogy azt diktálják. ahogy siet a villamosvezető, ha a műszak vége felé jár már, amilyen zenét hallgat ilyenkor a rádióban, hogy az mennyire kelti fel vágyait az otthon sertepertélő felesége iránt, aki már megfőzött vacsorára s szép virágot helyzetett az ablakba, amelyet a férje ajándékozott neki elmúlt este. kirakta hogy besszipantsa a hold világát, melynek illatától mindig a leglágyabb gondolatai támadnak férjéről. férje ekkor már az izzadsággyöngyeit törölgeti homlokáról... mert a vezető kabint azt duplán fűtik. mondjuk a tömött villanyoson nem kell panaszkodni, hogy hideg volna. az egy guruló melegedő, az otthontalanok kedvelt időelütő helye a téli időszámítás alatt. szerencsétlen embereknek fázik a kezük, de ha még csak az fájna. nem mernek az aluljáróban kesztyűt venni a románoktól, mert ők minden pénzüket elveszik. reggel, mikor munkába menet megveszed a fedél nélküli magazint a szokásos nénitől az egyik lánckávézó előtt, a néni megnézi a kezed... hogy mekkora. furán nézegeti, de hamar megállapítja, hogy akkorika, mint az övé. így megkér, hogy valahonnan szerezzek neki egy cérnakesztyűt... azt mondja, hogy kifizeti. persze, szerzek neki, sőt mitöbb, kapok egyet. mert a munkahelyen lehet találni azt is. szereztem, egy jó meleget, ujjnélküli, de sapkás. fel is vettem napközben, mert a fűtetlen irodában megfagyott a kezem és mindenem. mert ott sincs fűtés. de már hideg van. este itthon kimostam a néninek szánt kesztyűt, mert mégis csak kínából jön a kötött áru. ki tudja mivel tele. jobb kimosni a dolgokat. és a fejeket is. fejmosóval. segítenek a mosómanók, körbejárják a fej minden szegletét, és ahol nincsenek fanta elemek, oda beszerelnek, beleépítik a fantáziacsapot, amit, ha megnyitsz kiengeded a mindent szabadjára... ezt tettem. és főztem kakaót, csiliset és azt vajaskenyérrel eszem. vacsorára.

fesztiválszezon

100 Ft-os boltban:

-Lefolyótisztítót keresek...

-Van ez a folyadék...de van a kristályos fajta is, abból ezt a két félét tartjuk...hideg vizet kell hozzá önteni, véletlenül sem meleget...ez olcsóbb, mint az...de ez a jobb...

-Jó, akkor most melyiket igyam?

-:-))))!

-:-))))! Helyesbítek: vigyem...

Tündér eladó, az időjárásra hivatkozott, én a fesztiválszezonra...

S ő vajon mivel itta le magát??

..ja, de nem neki.

Azt tanulom, hogy az ISEW (1938 és 1947) az NEW (1972) tovább fejlesztett változata...de hogy fér ez be az évszámok közé? 

Lent csapdossa a szél az ajtókat, itt fönt pedig csak simán befúj az ablakon. Itt ülök előtte. Azt is mondhatnám, hogy arconfúj. De jól is esik...

Felülnék rá, hogy megnézzem mik is történnek oda kinn, mert furaságok történnek a világban. Furaságok történnek egy barátom körül; nem vagyok benne biztos, hogy ő tudja és abban sem, hogy hol van most. Ilyen még nem történt. Sok minden megtörtént mostanában, ami még nem történt azelőtt. Egyszeri dolgok. Nem rossz dolgok, de nem tesznek vidámmá.

De legalább a Marci szépen nő. Ő mindig mosolyt rajzol az arcomra.

Van kibontva fahéjas ízű tejcsokoládés mandula...

a Bokréta utcában

-Hol van a flex?
-...
-Hallod, Robi, hol van a flex?
-Ott van a kenyér alatt. Csak nem akartam az előbb mondani, mert hülyén hangzik. De tényleg ott van... :-)

..és a maradék kis kolbászka is a pénztárgép mellől került elő. a paprika ott volt, a deszkán, az egyik csavarhúzó és a másik fogó mellett. a sörösüvegek valamiféle rendszert alkottak: az üresek külön voltak. a kupakjaik már nem. azok szabadon kószálnak általában. zene is volt, és két nemtörődöm cigarettára is gyújtott, mire bekapcsoltuk a "légkonditésszagelszívót", mert az is van ám, egy három propellerű ventilátor a plafonra eszkábálva. és jöttek még a srácok, ki csak borozni és beszélgetni, ki a bicajom szerelte, ki pedig egy másikat. Merimar-on tegnap este öten is dolgoztak. én néztem, néha odébb álltam, hogy ne legyek láb alatt és a szükséges szerszámokat találtam meg a nagy "rendben". Merimar kész lett. sokkal szebb, mint valaha. Robi közben pörgött, valakinek a vásárlókkal is kellett foglalkozni..

ez a Műhely.

itt festettem le a bicajom is.

tűkön ülök

elvileg már leszálltak. az internet legalábbis ezt mondja. első körben ketten jönnek. Mark a barátnőjével. Marco később érkezik csak. késő este.
már kitaláltam mi lesz vacsorára...csak jöjjenek, már, hogy elkezdhessek főzni! elvégre egy különleges hármas lesz újra együtt, Londonból...

de vannak itt más barátok is: Teklának a japán barátnője - Katsura -, aki tegnap érkezett. és Virágnak a barátnője - Maiju - is itt van, Finnországból, hogy itt töltse az új évet.

Budapest kedvelt úti célpont a szilveszterező külföldiek szemében, mi pedig örülünk, hogy a messzi barátaink eljönnek hozzánk és együtt töltjük ezeket a napokat :-)
legyen sok ilyen!

ezt kívánom jövőre is... és...

legszomorúbb...

...pedig mondta a pici Áron, hogy "ne veszekedjetek", és azt is, hogy ő ott állt az ajtóban és mondta, csak mi nem láttuk.. és nem azért nem látjuk mert pici, hanem mert a felnőtteket elvakítják a hatalmi harcok és a saját igazunknak a bizonyítgatása, a düh és a méreg árnyékában. ilyenkor nem veszünk észre semmit, nemhogy egy pici tiszta lelket...

akinek szüksége van a sok szeretetre és, amikor még nagykabátban belépsz a szobába, ő az első aki odarohan hozzád és a kabátod alatt megtalálja a combod és szorosan átöleli..

hogyan érez majd ezután irántunk? hogyan állhatok újra elébe? hogy várjam, hogy őszintén hozzám szaladjon legközelebb?

még akkor is, ha nem én veszekedtem, hanem csak csitítani próbáltam - mert ott voltak a gyerekek és mert veszekedni hülyeség - és később pedig jól belekeveredtem...

she's lost control

az sem volt helyes, ahogy és amit az egyik kezdett és az sem volt helyes, ahogy erre a másik reagált. semelyik sem volt odaillő. de ha már valami rosszul kezdődik el, s azt mi felnőttek tudjuk, hogy nem odaillő, és ezzel mindegyikőnk egyet ért, akkor legalább próbáljuk meg azt olyan rövidre zárni, amennyire csak lehet. tudomásul venni és elfogadni a másik hibáját, botlását.

csöndben.

harminc évesek nem attól leszünk, hogy harsogtatjuk, hogy már betöltöttük a harmincat, hanem, hogy úgy is viselkedünk.

nem akartam soha felnőni, főleg nem betölteni a harmincat..

jól el vagyok a saját álomvilágomban, ahol ha kevés a pénz, hát nyomtassunk még. a nejlonzacskók és a vasaló az örök ellenség. a sót izompacsirták izzasztásával nyerik, és ahol a szelet is tényleg a fák okozzák. ennyi.

nem lesz többé karácsony. nekem.

"Azt hiszem, sohasem fogok megnőni. Az idő olyan lassan múlik. Minden nap egyforma, és egyforma már a természete szerint is, minden körülmények között. Nincsen kedvem semmilyen foglalkozáshoz. Szeretnék tengerre szállani és hajós lenni, vagy még inkább a felhők országába szeretnék menni és ottan lakni. Szeretnék bolyongani a nagy felhőmezőkön, ahol olyan csendes, aranyos és gyönyörű lehet minden. Persze, ez nem valósulhat meg, és talán éppen ezért - annyira szép.

De hát ez élet fele álom, és így nincs ok a zúgolódásra. Elvégre nem lehet mindig jó. Az élet, az ébrenlét tele van félelemmel, unalommal, sok rossz emberrel és sok olyan emberrel, akik jók, kedvesek, mint a dada és a nagymama, de akikhez tulajdonképpen semmi közünk; az álom kárpótol mindenért."

Csáth Géza, Józsika

gumibőrtáska

...és így született meg a gumibőrtáska, nem az én fejemben ugyan, de azóta valóban meg is lelte igazi gazdáját. a vasárnapi karácsonyi vásáron szegődött társammá.

legvidámabban akkor gondolok rá, mikor is elképzelem ahogy a gumibőr kezeivel visszafelé taszít valamit, valami megfoghatatlan dolgot és ehhez a félig morcos és félig erőlködő táskarckifejezése társul. fél szemöldöke kunkorian felhúzva, a másik már nincs meg... fülei összefonódva, az égnek meredve. foghíjas zipzárjával pedig a bélést félénken rágja..
hangot is ad ki. kicsit zörgőt, amolyan csilingelőt, de inkább gumi-nyikorgót, kulcsrázót, patent csattanót, könyvlapozgatóst... meg azt is.

egy pillanatra

november, az enyészet hava... de puhán siklanak át az év napjai az álom havába.
december, sok állatnak a téli álom ideje. ..a bekuckózás, vackolódás, melegedés, álmodás napjai. az álmodozásé, vágyakozásé a melegség, a színek és a szerelem iránt.

dizájnos iroda vs funkcionális munkahely a dizájn szektorban

no, lássuk csak: november elejére kész lett. 55 millió forintos állami és EU-s támogatásból épült. egy legkésőbbi dizájn szerinti iroda. a második otthonom, ahol mostanában több időt töltök valójában, mint otthon.
némely részleteiben messze elhagyja a funkcionalitást és csakis a szemnek lett teremtve.
lássuk csak.. például a számítógépház, majdhogynem abszolút megközelíthetetlen, hacsak nem dugod be a fejed és a fél vállad az asztal alá. de jobb, ha négykézlábra ereszkedsz hozzá. CD írás, USB csatlakoztatás egy napközbeni mini-tornának felelnek meg. én néha el is ücsörgök az íróasztal alatt, egy-egy ilyesfajta feladat eredményeképpen.
az, hogy kemény fedeles könyékvédőt kellene hordanom, hogy az irodai munkában ne sérüljek meg napi szinten, az annak tudható be, hogy kényelmesen az íróasztalnál ülve, a jobb könyököm rendszeresen beverem a mellettem lévő sarkos szekrénybe.. ami mellesleg zárja az utat is el a számítógépház elől.
ha fogat akarsz mosni, a fürdőben, vigyázz a fejedre, mert a csap nem a falból jön ki hagyományos módon, hanem a plafonról függ egy hasáb cső, egyenesen a mosdókagyló közepébe. ha közel hajolnál a kagylóhoz, akkor elkerülhetetlen, hogy beverd a fejed.
csakúgy, mint a zárt konyhaajtóba, ami homok fújt üvegből van, így félhomályban teljesen láthatatlan. velem gyakran megesik, hogy egyszerűen csak neki megyek reggel.. no, de nem őszinte akaratomból.
mellesleg a lámpák mindenütt mozgásérzékelők, ami jó, bár a konyhában lévőnek az érzékelője az ajtó mögött van. így akárhányszor bemegyünk a nyitott ajtós konyhába, mindig meg kell mozdítani a nehéz ajtót, hogy világosság legyen... vagy kinyithatod a mikrót és a hűtőt, ami egyszerűbb, hogy némi kis fényhez juss, ha már meguntad az ajtó nyito-csukogatást.
a tárgyalóban a bazi nagy fa asztal, olyan alacsony, hogy ha vagy olyan pici, hogy keresztbe rakd alatta a lábaid (nekem még nem sikerült ezidáig) akkor biztos végig horzsolva felszakítja a combodon a harisnyádat és veheted a következőt a boltban..
ha napos idő van, akkor már reggel erősen süt a szemedbe a nap, így nem látsz semmit, abból, amit csinálnod kell. ebéd után vetkőzünk, mert addigra van a legmelegebb. délután, pedig pont a monitorodra süt a nap, így emiatt nem látod, azt amit kell. ennek kiküszöbölésére hordunk nagy sildes baseball sapkákat bizonyos szögben, ferdén beállítva a fejen, hogy elkerüljük a nap szemégető sugarait. hatásos. nem vitás. és persze mindenkinek tetszik a tervezéses lányok legújabb "hóbortja".
persze, orchideákat is pont mi kaptunk, a legnaposabb szoba, mert olyan jól mutat az élénk rózsaszín virág nálunk.. szegény növények, a félhomályt kedvelnék..
van liftünk.
átlátszó-tetsző. ami ezidáig többször volt üzemen kívül, mint belül.
mindez szép, szép. de minek?

most lássuk a számunkra pozitív oldalát is: nagy a tér. a mi szobánk majdhogynem 30 méter hosszú. mindenkinek görgős széke van, amivel imádunk a nagy térben a szobák és asztalok közt ralizni. egymást gurigatni, körbe tolni a felső szinten. guruló versenyt rendezni tervezni. vagy épp dodzsemre készülni fel.
az egész épület egyterű, így az állandó alaphangzaj mellet jól lehet egymásnak le-föl kiabálni...

egy pók élete...

körülbelül egy évig volt lakótársam a fürdőben Vasi. a kedvenc pókom ott, akit egy vasárnapi napon ismertem meg, onnan a neve is. a Frankel Leó 57-ben éltünk együtt és osztottuk meg a fürdőszobai párát, hol többen, hol csak édes kettesben. gyakran biztos neheztelt rám, főleg akkor mikor a nagy fehér ellenséggel támadtam és ösztönöztem új ebédfogó építésére. de mindig sikerült neki, és szemlátomást élvezte is az ott létet a vadgesztenyék társaságában, mert térfogata időről időre nőtt. néha kisebb rokonait kergette el felségterületéről, de az is betudható volt nekem, hiszem a kádból mentettem ki még a tudatlan ifjoncokat a reggeli vízesés elől..s helyeztem őket puha talajra...

ma költözik oda be oda az új lakó... szemlátomást nem egy pókbarát lény.. :-(

ciao Vasi!

csavargók az égen

este, mikor sötét van már, csak annyit látunk belőlük, hogy csoportokba rendeződve világítanak és repkednek a Parlament és a Budai Vár felett.
nem mindenki tudja, hogy mik azok és azt sem, hogy hányan vannak. vagy, hogy ugyanazok-e.

de egy társaság van belőlük. s hol itt, hol ott köröznek. egy ideje figyelem őket.

ma este haza felé jövet, épp ismét őket figyeltem.. mikor átrohant előttem egy hölgy a bicajos úton a budai rakparton. szétrobbant a kíváncsiságtól és az izgalomtól, hogy megkérdezze azt az urat aki ott állt, fittyet hányva arra, hogy mi is folyik körülötte. csak a vizet nézte, nem az eget..

elhajtottam. nem tudom, hogy a hölgy megtudta-e a titkot...hogy a Dunán sirályok élnek.

etyeki borfesztivál vagy pálinka...

..nem is tudom micsoda volt pontosan, és nem is tudom hanyadszorra rendezték meg idén. nem is érdekel.
először voltam ott, az elmúlt szombaton és utoljára is.
úgy tűnik, nem jókor találkoztam a rendezvénnyel.

sok rendezvény, fesztivál, vásár, bár stb. esetében tapasztaljuk meg, hogy milyen jó is az, akkor mikor még nem örvend akkora publicitásnak és nem jönnek rá a rendezők, hogy egy amúgy "kúl" dologról volna szó, ha meghagynák kicsiben. aztán elkezdik hirdetni, nyomni mindenütt, hogy minél nagyobb és minél gyorsabb bevételre tegyenek szert. ezzel sajnos együtt jár a tömeges fogyasztást ösztönző és gyorsító kártya rendszer bevezetése is. ami persze ugyancsak egy áru cikk és meg kell vásárolnod azért, hogy később másra költhesd a pénzed, vagyis immár pontjaidat. nem tudom hol kerülik el a sorban állást a látogatók, hiszen a kártya megvásárlására és feltöltéseire szánt sátrak előtt ugyancsak kígyózó sor alakult ki.
mind emellett furfangosak is az árusok, mert a már nem józan látogatókat könnyen félrevezethetik, azzal, hogy a bor árak fél decinként értendők... pff.

no, de azért szerencsére mindenhol maradnak meg kispapuk és jófej árusok is, akik csak-csak előkerítik a 150 Ft-os hagymás paprikás zsíroskenyeret valahonnan, pénzért. ha már ezt is kitalálták nekünk.

vízretevés

mint ahogy annak idején a Temzébe is jártam, mikor apály volt -hiszen a folyók medre rengeteg érdekes kincset rejt- így ma délelőtt a Dunát is meglátogattam. a Margit szigeten, futás után mentünk le a Margit híd alá a sziget bejáratánál, ahol most egy mini sziget alakult ki. meg is találtam a legérdekesebbet, de ezúttal nem hoztam haza, mert jobb ötletünk támadt. egy raklap volt a nagy kincs! rögtön egy vitorla nélküli tutajjá alakítottuk. vízre raktuk, mint a Dunai Vágta egyetlen esélyes indulóját s kértük, hogy a Fekete tengerig meg ne álljon.
eltévedt. tett egy pici kört, s azt hitte, hogy már megérkezett.. megállt.

(jó, hogy nem futottunk le a Lánc-hídig, hogy megnézzük hogy halad.. :-)

a jövőben további fejlesztéseken fogunk dolgozni.

szivárványharcos

ma este első alkalommal vettem részt aktivista foglalkozáson.
elsősegély tanfolyamon tanultam a sok hasznos információ mellet, hogy "..elvérezni, mégis csak egy baráti dolog"