tűz van, babám..?

ez a tűzoltó készülék 5 naping volt ezen a helyen. néha lehet megtett egy pár centimétert, azért. egyik reggelre azonban a járdát takarították a fák és bokrok lelógó ágaitól, és akkorra már az utca piros ékszere is új otthonra lelt..
valami, ami jellemző az angol kultúrára... otthon teljesen az ellenkezője játszódott volna le az esetnek: az első adandó alkalommal valaki már megfújta volna a poroltót. ahogyan a táskáknak is "mindig" van gazdája, a metróban, állomásokon...és nem kell attól tartani, hogy őrizetlenül ott van hagyva, esetlegesen bombát rejtve, ami ugyancsak jellemző az angol kultúrára...

mi nem vagyunk paranoiásak, ellenben ami nincs leláncolva...

swine flu

a hírekben és az újságokban azt mondják, hogy Európa legveszélyeztetettebb városa London, azon belül pedig a Tower Hamlets...
riilii? :-O

tiszaVirág

ez a kaktusz csak egy éjjel virágzik...

esti mese

friss..

születésnapi partira voltunk hivatalosak. csendesülős, iszogatós, beszélgetős éjszakának tűnt...hanem eljött az ideje amikor is el kellett döntenünk, hogy hova tovább. két lehetőségünk volt: Brixton vagy egy night club, ahova már páran a társaságból elindultak. hm..nem volt igazán választásunk, (mi Brixton pártiak voltunk) hiszen a társaság másik fele is oda húzott...ok, legyen! ilyen helyen még úgysem voltunk...sorban állás, belépő, elég borsos áron (szórakozó helyre amúgy sem fizetnék ennyit...de egyszer élünk!) hát bementünk... UV-fények, hosszú folyosó, labirintus jellegű épület, hogy biztosan eltévedj. füstölők mindenütt...elég egy pár perc, hogy máris a fejbe szálljon minden...trance, szivárvány színek. három szobában elvileg különboző stílusú zene...hm, nekem mit sem mond a techno irányzat...csajok bikiniben és szőrös csizmában, amiket a filmekben látunk. pasik necc trikóban de mindegyik arca festve, tarkára uv-színesre. a hullahopp, óriás maci (amiben mindenfajta kábítószert rejtenek) és a fényvisszaverő kellékek mind harmóniában a hátérrel. az eszüket szétcsapottaknak chill-out bar az emeleten, játszóasztalokkal: lego és uv-gyurma :-) kabaré, játszótér, szööörrrnnnyyűűűűű

nice Gin n tonic, ez legalább a régi...

de azért menjünk haza!!

itthon sürgősen hajnali fél 5kor jegyet kellett foglalni a brixtoni koncertre..

ma délután Nancy-vel találkoztam. rough trade, tejeskávé, free range, kiállítás, hosszú beszélgetések.. éhesek lettünk. ő mindenáron curry-t szeretett volna enni. brick lane-en könnyű curry éttermet találni, főleg azokat amelyek előtt egy erre a célra alkalmazott nem kidobó, nem "behívó" ember áll. az ő feladata, hogy mindekit leszólítson és 20-25 % százalék engedményt és/vagy ingyen italt ajánljon...velünk is ez történt, egy olyan étterem előtt ami elnyerte a legjobb szakács címet, 2006-2007 és 2008ban. (legalábbis az étterem homlokzatán ez állt) hmm.. lehet jól főznek azért...Nancy magyarul megkérdezte tőlem, "ez jó neked? bemenjünk?" menjünk, feleltem...bementünk. ami elsőre feltűnt, hogy az étterem üres! :-O az 5-6 pincéren kívül egy árva lélek sem volt bent..hmm, valószínüleg mégsem olyan jó hely. nyomasztó is volt. a terem, a szalvéták, egy hamis bár, a csend...azok 5en meg bámultak. huu...kihozták a bort, két pohárban. áhh, meg ne érintsük..nem érzem jól magam. választottunk ételt. bámultak, de nem jöttek rendelést felvenni...oké, menjünk? menjünk! mentünk! "Excuse me! ladies!? did something happen? Excuse me!!" kiáltották...

szentivánéji álom

kukkolók

egy család élete...

medárd

-most 40 napig eső vagy szárazság lesz?
-legyen boldogság, nem törődve az időjásással!

titok

pénteken reggel betelefonáltam a munkahelyemre, hogy nem v agyok jól. hmm...hasmenésem van előző nap óta és még mindig tart. aludnom kell, mert egész éjjel nem tudtam.... azért egyszer felhívtak és persze igent mondtam, mikor a főnököm megkérdezte, hogy hívhat-e napközben, ha épp nem alszom...persze! gyorsan elkészültem, szenvicsek, alma, víz...hátizsák kész, 11kor indulás. ekkor kezdődött a rettegés...persze, tudtam, senki nem láthat meg, mert nem volt még ebédszünet, és aki lehetett az mind valahol volt, nem pedig az utcán...de azért mégis. és mi van ha pont most hív? nem vehetem fel...meghallják az utca zaját. és ha később? ha külföldön vagyok furán csörög a telefon...hmm...ki kell kapcsolni! kikapcsoltam. odaértem a liverpool street-re, a buszra picit várnom kellett...felszálltam! juhéééj, a nehezén túl vagyok! senki nem látott. irány santander! cantabria. mano is úton volt már oda. egy cabra hétvége volt..

hétfőn este volt vissza gépem...délután már néhány gyanús tünetet észleltem...a repülőn rosszabb lett. a reptéren még rosszabb. mire hazaértem, nem gondolkodtam rohantam ügyeletre, bicajjal, hogy hamarabb oda érjek. az ügyeleten már folyamatosan sírtam, akkora volt a fájdalom. haza nem tudtam, már sétálni sem, taxival jöttem, marco a bicajomat kísérte már haza. antibiotikumot bevettem... életem legrosszabb és legszőrnyűbb érzése volt. kedden még nem dolgoztam...az antibiotikum hatásos volt...mára már semmi bajom. beteg lettem, mert betegnek kellett lennem. ez volt a sorsom...

projects..

Lupe project,
(roni a bal alsó sarokban)

hírnév

benne vagyunk az újságban!

:-)

moments

ciklus

....az országnak átvészelni a krízis okozta következményeket... amellett, hogy emeljük az áfát, nem emeljük a családi pótlékot de legalább az embereink zsebébe is kevesebbet tömünk, habár ez nem összehasonlítható..

ezt a cikket először félreértelmeztem, és felháborodtam.

de hamár minden költséget próbálnak csökkenteni, a bevételeket pedig növelni az állam felé... az állam részéről az ország tudatosabb fogyasztásra nevelését várnánk el. sokan alkalmazzák, de nagyon sokan nem törődnek azzal, hogy csak a szükségeset vásárolják és a termék "jövőjére" is gondoljanak. meg a bolygónkéra és a sajátunkra.

torre de electricidad

villanyoszlop

brmp shop

kedves vásárlók, örömmel nyitjuk meg a brmp boltot!!
az első 10 vásárló pezsgőt kap ajándékba és négy puszit...
remélem csábító ajánlat ;-)

kamerák

tegnap ebédszünetben figyeltem fel a hatalmas "kamerára" egy bishopsgate-i épület tetején. nem kamera, de minden létében arra emlékeztet, hogy egy hatalmas szem figyelemmel tartja a City-t.

hogy miért olyan nyomothagyó a kamerák látványa, formája, jelzése...talán mert mindenütt ott vannak. és egyik legnagyobb ellenfele az utcai rajzolóknak, festőknek, terroristáknak.

sok művésznek és pici művésznek is témájául szolgál.

itt, ott...

heaven street art

az első Londonban!