etyeki borfesztivál vagy pálinka...

..nem is tudom micsoda volt pontosan, és nem is tudom hanyadszorra rendezték meg idén. nem is érdekel.
először voltam ott, az elmúlt szombaton és utoljára is.
úgy tűnik, nem jókor találkoztam a rendezvénnyel.

sok rendezvény, fesztivál, vásár, bár stb. esetében tapasztaljuk meg, hogy milyen jó is az, akkor mikor még nem örvend akkora publicitásnak és nem jönnek rá a rendezők, hogy egy amúgy "kúl" dologról volna szó, ha meghagynák kicsiben. aztán elkezdik hirdetni, nyomni mindenütt, hogy minél nagyobb és minél gyorsabb bevételre tegyenek szert. ezzel sajnos együtt jár a tömeges fogyasztást ösztönző és gyorsító kártya rendszer bevezetése is. ami persze ugyancsak egy áru cikk és meg kell vásárolnod azért, hogy később másra költhesd a pénzed, vagyis immár pontjaidat. nem tudom hol kerülik el a sorban állást a látogatók, hiszen a kártya megvásárlására és feltöltéseire szánt sátrak előtt ugyancsak kígyózó sor alakult ki.
mind emellett furfangosak is az árusok, mert a már nem józan látogatókat könnyen félrevezethetik, azzal, hogy a bor árak fél decinként értendők... pff.

no, de azért szerencsére mindenhol maradnak meg kispapuk és jófej árusok is, akik csak-csak előkerítik a 150 Ft-os hagymás paprikás zsíroskenyeret valahonnan, pénzért. ha már ezt is kitalálták nekünk.

vízretevés

mint ahogy annak idején a Temzébe is jártam, mikor apály volt -hiszen a folyók medre rengeteg érdekes kincset rejt- így ma délelőtt a Dunát is meglátogattam. a Margit szigeten, futás után mentünk le a Margit híd alá a sziget bejáratánál, ahol most egy mini sziget alakult ki. meg is találtam a legérdekesebbet, de ezúttal nem hoztam haza, mert jobb ötletünk támadt. egy raklap volt a nagy kincs! rögtön egy vitorla nélküli tutajjá alakítottuk. vízre raktuk, mint a Dunai Vágta egyetlen esélyes indulóját s kértük, hogy a Fekete tengerig meg ne álljon.
eltévedt. tett egy pici kört, s azt hitte, hogy már megérkezett.. megállt.

(jó, hogy nem futottunk le a Lánc-hídig, hogy megnézzük hogy halad.. :-)

a jövőben további fejlesztéseken fogunk dolgozni.

szivárványharcos

ma este első alkalommal vettem részt aktivista foglalkozáson.
elsősegély tanfolyamon tanultam a sok hasznos információ mellet, hogy "..elvérezni, mégis csak egy baráti dolog"

jó napom van

-ma délután elhívott a szerelmem moziba..
-később egy másik fiú, egy italra, a tündérgyárba..
-egy ismeretlen srác, pedig az utcán leszólítva dicsérte meg a szemeim és invitált ismerkedésre..

szeretlek.

Balaton felvidék

a Balaton déli partjának annak sekély vize és a rengeteg szabad strandja az előnye. amúgy zsúfolt. persze "ott nőttünk" fel és nőtt a szívünkhöz, mos pedig hiányzik a hely, ahol mindez történt..

a Balatonnak az északi partja eddig felfedezetlen volt számomra.
az sokkal vadregényesebb, szőlővel borított dimbes-dombos és látványaiban is különlegesebb.

a Balaton felvidék igen sok színű, lehetőséget nyújt gyalogtúrázni az erdőben, ahol a nap csak szűrten világítja meg a mohával fedett köveket és aljnövényzetet. a dombtetőkön a kilátókon pedig szinte az egész környék belátható.

híres és egyre több turista által megjárt a balatoni bicikli körút. körbe lehet tekerni 11 óra alatt is, megállásokkal, de ha több napos kirándulás keretében szervezzük, akkor több lehetőséget nyújt a látványosságok megtekintéséhez. lehet apránként is, egyes részleteket letekerni..

picit úgy érezzük, hogy vissza lépünk egyet a múltba, amikor a falvak régi városrészeinek az utcáin kanyargunk: nádtetős parasztházak és óriási nyugalom jellemzi mindezt.

a falvakból felfelé haladva, a domboldalak telis-tele vannak burjánzó szőlő ültetvényekkel. a balatoni borvidék világhíres... olvastam egy balatoni szőlő és borfajtáról, ami sehol máshol nem található meg Pablo Neruda, Miguel Ángel Asturias Comiendo en Hungría című könyvében: Kéknyelű.
egyik borozgatás alkalmával akadtam rá a borfajtára Badacsonyban. csak egy helyen volt. a bor pont olyan volt, ahogy a könyvben meg volt írva: halvány zöldes árnyalatú, egyszerű, friss, ropogós ízű, a Balaton hullámaira emlékeztető.

Magyarország legszebb és legletisztultabb helye a Káli-medence. Zánkától észak-keletre indulunk és érintjük Köveskállt, Szentbékkállát, Mindszentkállát, Kékkutat, Salföldet s befejezésképpen Ábrahámhegyet. ha erős szembeszél fúj, akkor dombon lefelé is tekerni kell, és sokkal fárasztóbb és hosszabb, az amúgy felemelő kirándulás. Salföld pedig maga a paradicsom, ahol nagyon szívesen élnék..
Köveskáll-ban szívélyesen fogadják a biciklistákat a kerék-bárban, ahol kézmosóval, pihenőkkel kialakított helyen fogyaszthatjuk akár a saját szendvicsünket is.

persze, ha a Balatonfelvidéken nyaralunk, akkor csak is ottani bort és fröccsöt illik fogyasztani. így tettem én is. ..tudtátok, hogy a fröccs szavunk névadója Vörösmarty volt? :-)

kék két-kerék

korábbi fotókat böngészve akadtam egyre, melyen akkori bicajom türkizkéken pompázik.
akárcsak a mostani.

kína#1

a munkámból kifolyólag ugyan, de végre eljutottam Kínába. májusi, két hetes kirándulás volt. a feladat a gyártás leellenőrzése volt, de nem is erről szeretnék írni, hanem magáról Kínáról és a saját élményeimről; amelyek mindenképpen ellentmondásosak voltak.
abból kiindulva ugye, hogy rengeteg gyártás folyik ott, arra következtettem, hogy egy olcsó és szegény országba utazunk majd. ezt sok esetben megcáfolták a tények és tapasztalatok, noha a szegénység az utcán mindig jelen volt. legfőképpen a luxus ahogy fogadtak minket és más üzleti partnert, volt az ami rácáfolt kezdeti feltételezésemre.
ha utazom, jobb szeretek turistaként ismerkedni, nem pedig üzleti partnerként. ezért utazásunk alatt, amennyire csak lehetett csavargó szemmel néztem az országot és lakóit, akiket roppant segítőkésznek tartok.
nem egy esetben történt olyan, hogy "bajba" kerültünk, no nem a szó szoros értelmében, de értetlenül álltunk egy-két helyzetben. ekkor egy angolul értő ember valahogy mindig ott termett és elkalauzolt bennünket, oda ahova kellett, hogy kerüljünk. soron kívül.
például egy autóbusz törént, hogy utaznunk kellett egy másik városba (Changshu) Ningbo-ból. kinéztem az indulási időpontot at interneten, a jó buszállomáson is voltunk, s a jegyárus lányka azt mondta, hogy "majo". nincs. nincs ilyen busz... értetlenül álltunk ott egy darabig, hisz minden stimmelt a számításainkban...ekkor jelent meg egy utas aki, átirányított bennünket a másik ablakhoz, ahol soronkívül megkaptuk a jegyünket a járatunkra. persze a várakozó sor semmit nem szólt. türelmesen vártak.

éljen az alkotás

nem is olyan rég, nagy ajándékkal lettem gazdagabb..

..május legvégén érkeztem haza kínából. előtte már dolgoztam és befejeztem egy projektet, aminek keretében a SeniorMeta-nak készítettem két póló tervet. a pólók testvérek. a minták a Senior logo formálásának, összenyomásának, forgatásának, transzformációjának az eredményei...

haza térvén az elkészült interjú, s a már a boltokban kapható pólók fogadtak.

a pólók a Tisza boltokban kaphatók.

tavaszodik

ronyiszka nincs itt.. vagy épp csak keveset. de miért is..
lekötik talán a pozitív dolgok az életében; ellentétben az elmúlt évvel, mikor a negatív dolgok hatása tartotta távol innen és vette el a kedvét majdnem mindetől.

most Budapest nyújtja újra az apró de megbecsülendő örömöket, és forrást a boldogsághoz.

a télből kifelé haladunk, s az élet újraéled...

tejeskávé

...itthon, süteménnyel.
reménység szeletnek hívják. és olyan íze is van...
bevásárláskor vettem, mikor ráeszméltem, hogy mennyire kevés kis pénzem maradt már a hónapra.. :-(

nagyon havazik most is... egyre jobban.

de nem akarom, hogy a süteményem elfogyjon. nagyon csalódott leszek.. olyan édes és gyümölcsös és csokoládés...a legjobb dolog, amit csak kívánhatok most magamnak..
..mint egy pici arany fénysugár, a hideg, havas szegénységben..

hétvégi színfoltok

múlt hét szombaton a Margit-szigeten épp befejeztük a futást. nyújtunk a Margit-híd alatti padoknál, amikor is... "anyád, mi ez a hang?" fordítjuk fejünket a hang irányába...
és elhúz mellettünk egy lobogó rövidnacis futó egy középnagy kazettás-sétálómagnóval a jobb kezében...

furcsa pár

október 22, metro magazin, címlap, főcímek...

ilyen volt..

megszállott?

ma haza hoztam az ebédes dobozom:
benne múltheti fagyasztott csirkepaprikás
tegnap csirkepaprikást vacsoráztam
hétvégén csirkepaprikás volt ebédre
mindkét nap
múlt vasárnap csirkepaprikást föztem
amit az ötből három napig ettem

egy szóval sem mondtam, hogy nem szeretem...

internacionális kávé

...in Italy, somewhere around Verona, at 6.30 am

-zwei Kaffees
- y café con leche para mi...con mucha leche

-L.A.T.T.E.

alagutak száma

Spanyolország: 23
Franciaország: 18
Olaszország: 120
Szlovénia: 4
Horvátország: 0
Magyarország: 0

new

Theophilus London - ACCEPT THE NEW from Theophilus London on Vimeo.

evőeszköz

mosogatás után, az evőeszköz az evőeszköz tartóba kerül. a víz lecsöpög róla, az evéshez kialakított és a vízzel való gyakori tisztításhoz kikészített fém megszárad. általában nem rozsdásodik. ha háztartásunk megfelelő mennyiséggel bír, két mosogatás közt nem kell azon törnünk a fejünket, hogy vajon van-e még egy villa a fiókban, amit az asztalra tehetek.. így törölgetnünk nem is szükségszerű. általában nincs is időnk ilyesmivel foglalkozni.. és nem is jut eszüknbe..

általában.

hm, én mostanában, általában minden nap törölgetek..