terveztünk régóta elmenni a párizsi katakombákba. el is mentünk, sorba álltunk, kb fél órába telt mire bejutottunk. csodálkoztam, hogy kisgyerekekkel is beengedtek családokat! beértünk, a falon egy digitális kijelzős lélek (élő testben) számláló mutatta a temetőben tartozkodók számát. körülbelül 160an voltunk, egy kicsivel többen. azt hiszem 200an tartózkodhatnak lent maximum.
hosszú csigalépcső vezetett lefelé, bele is szédültem. aztán "utcákon" haladtunk, elég sokáig, kb 20 percen keresztül. valóban, utca táblákkal voltak ellátva a labirintus szerűség falai. és némely tégla meg is volt számozva.
néhol a kb 180 cm magas plafonról víz csöpögött, mint egy barlangban. haladtunk.
elértünk a temetőig... egy nagyobb tér fogadott, és a bejárat, rajt a szöveggel...huh, azt nem értem. de valami olyasmi, hogy "figyelem, ez itt a halál birodalma". alig mertem belépni...
az ajtó másik oldalán csontok, fajtájuk szerint válogatva és tornyosan, masszív, magasabb fallá építve mint én magam. rendszerezve: hosszúak, végükkel kifelé, kb fél méter magasságig; aztán egy-két sor koponya; megint a hosszúak végükkel kifelé; mégegy sor koponya, hol ki, hol befelé fordítva; és megint egy réteg hosszú csont, végükkel kifelé... végülis fura alakú medence csontba vagy bordába, kisebb ujjakba nem akadtunk. bár nem is szerettem volna...bőven elég volt ez is...
az egész időtartama negyvenöt percre volt becsülve. a végén már futottam volna kifelé.
minden vágyam az volt, hogy kint legyek és egy absinthal "segítsünk" magunkon...
temető, ugyan, elég bizarr... de érzelmekben gazdag.
nem csatolok képet.
3 megjegyzés:
Na, èn ezèrt nem vagyok kivàncsi a romai katakombàkra. Kolcsonosen lebeszèltuk egymàst Anyukàval. Borzaszto lehetett :(
nekunk nem volt kotelezo...
akartatok menni talan?
Kornèl mondta hogy oda mindenkèpp el kell mennunk. de leszavaztuk.
Megjegyzés küldése