Azt tudtad, hogy Istanbul tele van macskákkal? Feketével, barnával, vörössel…azzal amelyik az ajtóban alszik, a nyávogó fajtával, a tarkával, azzal, amelyik rád bámul, amelyik dorombol, azzal, amelyik visszafut a kocsi alá…minden fajtával, bolond macskákkal.
És azt tudtad, hogy nem lehet elmenni csak egy kis sétára, hogy friss levegőt szívj, mert az összes utca tömve van autókkal, még a kisutcák is. Dudálnak, piiiiii, meg kiabálnak, hdcmfhdifnig!! meg türelmetlenek, és egymásba mennek, ahogyan ma is ebéd közben történt: egy busz megtolt egy sárga taxit, a sárga taxi ez által belegurult egy kék autóba, a kék autó megpöccintett egy fehér furgon félét…a fehér furgonféle… valószínűleg hívta a rendőrséget, ami később jött. A várakozás ideje alatt egy osztálynyi nézőközönség pikk-pakk összegyűlt, a kocsik dugót okozva tűrték a folyamatos dudálást, mert törvény szerint balesetkor a sérültek a helyükön maradnak…
És azt tudtad, hogy a város (megapolis) lakossága majdnem másfélszer akkora, mint Magyarországé. És, hogy az utók száguldoznak városon belül is, mintha ralli versenyzők volnának…
És, hogy a padlizsán, az padlizsán; és, hogy Magyarország, az Magyaristan…
És, hogy Merter városrész egy ipari negyed, ahol talán a legjobban áramlik a pénz…és még a levegőnek is cash flow-szaga van. Ahol szinte csak textil és ruhaipari cégek kiállító termei és irodái foglalnak helyet, hatalmas, ellenben gagyi épületekben. Ahol megkapható a Dolce & Gabbana, Giorgio Armani bóvli póló és pulóver… Ahol találkozhatunk Tony Copper-rel is…és ahonnan zsákokban viszik az árut és ahol egy „márkás” cucc is 5 dollár (vagy 7 vagy font)…és…és…és…
és egy picit szomorú voltam, illetve sajnáltam, hogy nem fogok már ezekkel az emberekkel dolgozni, mivel ez volt az utolsó utam a Guide-dal...ellenben ami felé megyek helyette az sokkal izgalmasabb és ígéretesebb.. :-)
.jpg)
