tűkön ülök

elvileg már leszálltak. az internet legalábbis ezt mondja. első körben ketten jönnek. Mark a barátnőjével. Marco később érkezik csak. késő este.
már kitaláltam mi lesz vacsorára...csak jöjjenek, már, hogy elkezdhessek főzni! elvégre egy különleges hármas lesz újra együtt, Londonból...

de vannak itt más barátok is: Teklának a japán barátnője - Katsura -, aki tegnap érkezett. és Virágnak a barátnője - Maiju - is itt van, Finnországból, hogy itt töltse az új évet.

Budapest kedvelt úti célpont a szilveszterező külföldiek szemében, mi pedig örülünk, hogy a messzi barátaink eljönnek hozzánk és együtt töltjük ezeket a napokat :-)
legyen sok ilyen!

ezt kívánom jövőre is... és...

legszomorúbb...

...pedig mondta a pici Áron, hogy "ne veszekedjetek", és azt is, hogy ő ott állt az ajtóban és mondta, csak mi nem láttuk.. és nem azért nem látjuk mert pici, hanem mert a felnőtteket elvakítják a hatalmi harcok és a saját igazunknak a bizonyítgatása, a düh és a méreg árnyékában. ilyenkor nem veszünk észre semmit, nemhogy egy pici tiszta lelket...

akinek szüksége van a sok szeretetre és, amikor még nagykabátban belépsz a szobába, ő az első aki odarohan hozzád és a kabátod alatt megtalálja a combod és szorosan átöleli..

hogyan érez majd ezután irántunk? hogyan állhatok újra elébe? hogy várjam, hogy őszintén hozzám szaladjon legközelebb?

még akkor is, ha nem én veszekedtem, hanem csak csitítani próbáltam - mert ott voltak a gyerekek és mert veszekedni hülyeség - és később pedig jól belekeveredtem...

she's lost control

az sem volt helyes, ahogy és amit az egyik kezdett és az sem volt helyes, ahogy erre a másik reagált. semelyik sem volt odaillő. de ha már valami rosszul kezdődik el, s azt mi felnőttek tudjuk, hogy nem odaillő, és ezzel mindegyikőnk egyet ért, akkor legalább próbáljuk meg azt olyan rövidre zárni, amennyire csak lehet. tudomásul venni és elfogadni a másik hibáját, botlását.

csöndben.

harminc évesek nem attól leszünk, hogy harsogtatjuk, hogy már betöltöttük a harmincat, hanem, hogy úgy is viselkedünk.

nem akartam soha felnőni, főleg nem betölteni a harmincat..

jól el vagyok a saját álomvilágomban, ahol ha kevés a pénz, hát nyomtassunk még. a nejlonzacskók és a vasaló az örök ellenség. a sót izompacsirták izzasztásával nyerik, és ahol a szelet is tényleg a fák okozzák. ennyi.

nem lesz többé karácsony. nekem.

"Azt hiszem, sohasem fogok megnőni. Az idő olyan lassan múlik. Minden nap egyforma, és egyforma már a természete szerint is, minden körülmények között. Nincsen kedvem semmilyen foglalkozáshoz. Szeretnék tengerre szállani és hajós lenni, vagy még inkább a felhők országába szeretnék menni és ottan lakni. Szeretnék bolyongani a nagy felhőmezőkön, ahol olyan csendes, aranyos és gyönyörű lehet minden. Persze, ez nem valósulhat meg, és talán éppen ezért - annyira szép.

De hát ez élet fele álom, és így nincs ok a zúgolódásra. Elvégre nem lehet mindig jó. Az élet, az ébrenlét tele van félelemmel, unalommal, sok rossz emberrel és sok olyan emberrel, akik jók, kedvesek, mint a dada és a nagymama, de akikhez tulajdonképpen semmi közünk; az álom kárpótol mindenért."

Csáth Géza, Józsika

gumibőrtáska

...és így született meg a gumibőrtáska, nem az én fejemben ugyan, de azóta valóban meg is lelte igazi gazdáját. a vasárnapi karácsonyi vásáron szegődött társammá.

legvidámabban akkor gondolok rá, mikor is elképzelem ahogy a gumibőr kezeivel visszafelé taszít valamit, valami megfoghatatlan dolgot és ehhez a félig morcos és félig erőlködő táskarckifejezése társul. fél szemöldöke kunkorian felhúzva, a másik már nincs meg... fülei összefonódva, az égnek meredve. foghíjas zipzárjával pedig a bélést félénken rágja..
hangot is ad ki. kicsit zörgőt, amolyan csilingelőt, de inkább gumi-nyikorgót, kulcsrázót, patent csattanót, könyvlapozgatóst... meg azt is.

egy pillanatra

november, az enyészet hava... de puhán siklanak át az év napjai az álom havába.
december, sok állatnak a téli álom ideje. ..a bekuckózás, vackolódás, melegedés, álmodás napjai. az álmodozásé, vágyakozásé a melegség, a színek és a szerelem iránt.

dizájnos iroda vs funkcionális munkahely a dizájn szektorban

no, lássuk csak: november elejére kész lett. 55 millió forintos állami és EU-s támogatásból épült. egy legkésőbbi dizájn szerinti iroda. a második otthonom, ahol mostanában több időt töltök valójában, mint otthon.
némely részleteiben messze elhagyja a funkcionalitást és csakis a szemnek lett teremtve.
lássuk csak.. például a számítógépház, majdhogynem abszolút megközelíthetetlen, hacsak nem dugod be a fejed és a fél vállad az asztal alá. de jobb, ha négykézlábra ereszkedsz hozzá. CD írás, USB csatlakoztatás egy napközbeni mini-tornának felelnek meg. én néha el is ücsörgök az íróasztal alatt, egy-egy ilyesfajta feladat eredményeképpen.
az, hogy kemény fedeles könyékvédőt kellene hordanom, hogy az irodai munkában ne sérüljek meg napi szinten, az annak tudható be, hogy kényelmesen az íróasztalnál ülve, a jobb könyököm rendszeresen beverem a mellettem lévő sarkos szekrénybe.. ami mellesleg zárja az utat is el a számítógépház elől.
ha fogat akarsz mosni, a fürdőben, vigyázz a fejedre, mert a csap nem a falból jön ki hagyományos módon, hanem a plafonról függ egy hasáb cső, egyenesen a mosdókagyló közepébe. ha közel hajolnál a kagylóhoz, akkor elkerülhetetlen, hogy beverd a fejed.
csakúgy, mint a zárt konyhaajtóba, ami homok fújt üvegből van, így félhomályban teljesen láthatatlan. velem gyakran megesik, hogy egyszerűen csak neki megyek reggel.. no, de nem őszinte akaratomból.
mellesleg a lámpák mindenütt mozgásérzékelők, ami jó, bár a konyhában lévőnek az érzékelője az ajtó mögött van. így akárhányszor bemegyünk a nyitott ajtós konyhába, mindig meg kell mozdítani a nehéz ajtót, hogy világosság legyen... vagy kinyithatod a mikrót és a hűtőt, ami egyszerűbb, hogy némi kis fényhez juss, ha már meguntad az ajtó nyito-csukogatást.
a tárgyalóban a bazi nagy fa asztal, olyan alacsony, hogy ha vagy olyan pici, hogy keresztbe rakd alatta a lábaid (nekem még nem sikerült ezidáig) akkor biztos végig horzsolva felszakítja a combodon a harisnyádat és veheted a következőt a boltban..
ha napos idő van, akkor már reggel erősen süt a szemedbe a nap, így nem látsz semmit, abból, amit csinálnod kell. ebéd után vetkőzünk, mert addigra van a legmelegebb. délután, pedig pont a monitorodra süt a nap, így emiatt nem látod, azt amit kell. ennek kiküszöbölésére hordunk nagy sildes baseball sapkákat bizonyos szögben, ferdén beállítva a fejen, hogy elkerüljük a nap szemégető sugarait. hatásos. nem vitás. és persze mindenkinek tetszik a tervezéses lányok legújabb "hóbortja".
persze, orchideákat is pont mi kaptunk, a legnaposabb szoba, mert olyan jól mutat az élénk rózsaszín virág nálunk.. szegény növények, a félhomályt kedvelnék..
van liftünk.
átlátszó-tetsző. ami ezidáig többször volt üzemen kívül, mint belül.
mindez szép, szép. de minek?

most lássuk a számunkra pozitív oldalát is: nagy a tér. a mi szobánk majdhogynem 30 méter hosszú. mindenkinek görgős széke van, amivel imádunk a nagy térben a szobák és asztalok közt ralizni. egymást gurigatni, körbe tolni a felső szinten. guruló versenyt rendezni tervezni. vagy épp dodzsemre készülni fel.
az egész épület egyterű, így az állandó alaphangzaj mellet jól lehet egymásnak le-föl kiabálni...

egy pók élete...

körülbelül egy évig volt lakótársam a fürdőben Vasi. a kedvenc pókom ott, akit egy vasárnapi napon ismertem meg, onnan a neve is. a Frankel Leó 57-ben éltünk együtt és osztottuk meg a fürdőszobai párát, hol többen, hol csak édes kettesben. gyakran biztos neheztelt rám, főleg akkor mikor a nagy fehér ellenséggel támadtam és ösztönöztem új ebédfogó építésére. de mindig sikerült neki, és szemlátomást élvezte is az ott létet a vadgesztenyék társaságában, mert térfogata időről időre nőtt. néha kisebb rokonait kergette el felségterületéről, de az is betudható volt nekem, hiszem a kádból mentettem ki még a tudatlan ifjoncokat a reggeli vízesés elől..s helyeztem őket puha talajra...

ma költözik oda be oda az új lakó... szemlátomást nem egy pókbarát lény.. :-(

ciao Vasi!

csavargók az égen

este, mikor sötét van már, csak annyit látunk belőlük, hogy csoportokba rendeződve világítanak és repkednek a Parlament és a Budai Vár felett.
nem mindenki tudja, hogy mik azok és azt sem, hogy hányan vannak. vagy, hogy ugyanazok-e.

de egy társaság van belőlük. s hol itt, hol ott köröznek. egy ideje figyelem őket.

ma este haza felé jövet, épp ismét őket figyeltem.. mikor átrohant előttem egy hölgy a bicajos úton a budai rakparton. szétrobbant a kíváncsiságtól és az izgalomtól, hogy megkérdezze azt az urat aki ott állt, fittyet hányva arra, hogy mi is folyik körülötte. csak a vizet nézte, nem az eget..

elhajtottam. nem tudom, hogy a hölgy megtudta-e a titkot...hogy a Dunán sirályok élnek.

etyeki borfesztivál vagy pálinka...

..nem is tudom micsoda volt pontosan, és nem is tudom hanyadszorra rendezték meg idén. nem is érdekel.
először voltam ott, az elmúlt szombaton és utoljára is.
úgy tűnik, nem jókor találkoztam a rendezvénnyel.

sok rendezvény, fesztivál, vásár, bár stb. esetében tapasztaljuk meg, hogy milyen jó is az, akkor mikor még nem örvend akkora publicitásnak és nem jönnek rá a rendezők, hogy egy amúgy "kúl" dologról volna szó, ha meghagynák kicsiben. aztán elkezdik hirdetni, nyomni mindenütt, hogy minél nagyobb és minél gyorsabb bevételre tegyenek szert. ezzel sajnos együtt jár a tömeges fogyasztást ösztönző és gyorsító kártya rendszer bevezetése is. ami persze ugyancsak egy áru cikk és meg kell vásárolnod azért, hogy később másra költhesd a pénzed, vagyis immár pontjaidat. nem tudom hol kerülik el a sorban állást a látogatók, hiszen a kártya megvásárlására és feltöltéseire szánt sátrak előtt ugyancsak kígyózó sor alakult ki.
mind emellett furfangosak is az árusok, mert a már nem józan látogatókat könnyen félrevezethetik, azzal, hogy a bor árak fél decinként értendők... pff.

no, de azért szerencsére mindenhol maradnak meg kispapuk és jófej árusok is, akik csak-csak előkerítik a 150 Ft-os hagymás paprikás zsíroskenyeret valahonnan, pénzért. ha már ezt is kitalálták nekünk.

vízretevés

mint ahogy annak idején a Temzébe is jártam, mikor apály volt -hiszen a folyók medre rengeteg érdekes kincset rejt- így ma délelőtt a Dunát is meglátogattam. a Margit szigeten, futás után mentünk le a Margit híd alá a sziget bejáratánál, ahol most egy mini sziget alakult ki. meg is találtam a legérdekesebbet, de ezúttal nem hoztam haza, mert jobb ötletünk támadt. egy raklap volt a nagy kincs! rögtön egy vitorla nélküli tutajjá alakítottuk. vízre raktuk, mint a Dunai Vágta egyetlen esélyes indulóját s kértük, hogy a Fekete tengerig meg ne álljon.
eltévedt. tett egy pici kört, s azt hitte, hogy már megérkezett.. megállt.

(jó, hogy nem futottunk le a Lánc-hídig, hogy megnézzük hogy halad.. :-)

a jövőben további fejlesztéseken fogunk dolgozni.

szivárványharcos

ma este első alkalommal vettem részt aktivista foglalkozáson.
elsősegély tanfolyamon tanultam a sok hasznos információ mellet, hogy "..elvérezni, mégis csak egy baráti dolog"

jó napom van

-ma délután elhívott a szerelmem moziba..
-később egy másik fiú, egy italra, a tündérgyárba..
-egy ismeretlen srác, pedig az utcán leszólítva dicsérte meg a szemeim és invitált ismerkedésre..

szeretlek.

Balaton felvidék

a Balaton déli partjának annak sekély vize és a rengeteg szabad strandja az előnye. amúgy zsúfolt. persze "ott nőttünk" fel és nőtt a szívünkhöz, mos pedig hiányzik a hely, ahol mindez történt..

a Balatonnak az északi partja eddig felfedezetlen volt számomra.
az sokkal vadregényesebb, szőlővel borított dimbes-dombos és látványaiban is különlegesebb.

a Balaton felvidék igen sok színű, lehetőséget nyújt gyalogtúrázni az erdőben, ahol a nap csak szűrten világítja meg a mohával fedett köveket és aljnövényzetet. a dombtetőkön a kilátókon pedig szinte az egész környék belátható.

híres és egyre több turista által megjárt a balatoni bicikli körút. körbe lehet tekerni 11 óra alatt is, megállásokkal, de ha több napos kirándulás keretében szervezzük, akkor több lehetőséget nyújt a látványosságok megtekintéséhez. lehet apránként is, egyes részleteket letekerni..

picit úgy érezzük, hogy vissza lépünk egyet a múltba, amikor a falvak régi városrészeinek az utcáin kanyargunk: nádtetős parasztházak és óriási nyugalom jellemzi mindezt.

a falvakból felfelé haladva, a domboldalak telis-tele vannak burjánzó szőlő ültetvényekkel. a balatoni borvidék világhíres... olvastam egy balatoni szőlő és borfajtáról, ami sehol máshol nem található meg Pablo Neruda, Miguel Ángel Asturias Comiendo en Hungría című könyvében: Kéknyelű.
egyik borozgatás alkalmával akadtam rá a borfajtára Badacsonyban. csak egy helyen volt. a bor pont olyan volt, ahogy a könyvben meg volt írva: halvány zöldes árnyalatú, egyszerű, friss, ropogós ízű, a Balaton hullámaira emlékeztető.

Magyarország legszebb és legletisztultabb helye a Káli-medence. Zánkától észak-keletre indulunk és érintjük Köveskállt, Szentbékkállát, Mindszentkállát, Kékkutat, Salföldet s befejezésképpen Ábrahámhegyet. ha erős szembeszél fúj, akkor dombon lefelé is tekerni kell, és sokkal fárasztóbb és hosszabb, az amúgy felemelő kirándulás. Salföld pedig maga a paradicsom, ahol nagyon szívesen élnék..
Köveskáll-ban szívélyesen fogadják a biciklistákat a kerék-bárban, ahol kézmosóval, pihenőkkel kialakított helyen fogyaszthatjuk akár a saját szendvicsünket is.

persze, ha a Balatonfelvidéken nyaralunk, akkor csak is ottani bort és fröccsöt illik fogyasztani. így tettem én is. ..tudtátok, hogy a fröccs szavunk névadója Vörösmarty volt? :-)

kék két-kerék

korábbi fotókat böngészve akadtam egyre, melyen akkori bicajom türkizkéken pompázik.
akárcsak a mostani.

kína#1

a munkámból kifolyólag ugyan, de végre eljutottam Kínába. májusi, két hetes kirándulás volt. a feladat a gyártás leellenőrzése volt, de nem is erről szeretnék írni, hanem magáról Kínáról és a saját élményeimről; amelyek mindenképpen ellentmondásosak voltak.
abból kiindulva ugye, hogy rengeteg gyártás folyik ott, arra következtettem, hogy egy olcsó és szegény országba utazunk majd. ezt sok esetben megcáfolták a tények és tapasztalatok, noha a szegénység az utcán mindig jelen volt. legfőképpen a luxus ahogy fogadtak minket és más üzleti partnert, volt az ami rácáfolt kezdeti feltételezésemre.
ha utazom, jobb szeretek turistaként ismerkedni, nem pedig üzleti partnerként. ezért utazásunk alatt, amennyire csak lehetett csavargó szemmel néztem az országot és lakóit, akiket roppant segítőkésznek tartok.
nem egy esetben történt olyan, hogy "bajba" kerültünk, no nem a szó szoros értelmében, de értetlenül álltunk egy-két helyzetben. ekkor egy angolul értő ember valahogy mindig ott termett és elkalauzolt bennünket, oda ahova kellett, hogy kerüljünk. soron kívül.
például egy autóbusz törént, hogy utaznunk kellett egy másik városba (Changshu) Ningbo-ból. kinéztem az indulási időpontot at interneten, a jó buszállomáson is voltunk, s a jegyárus lányka azt mondta, hogy "majo". nincs. nincs ilyen busz... értetlenül álltunk ott egy darabig, hisz minden stimmelt a számításainkban...ekkor jelent meg egy utas aki, átirányított bennünket a másik ablakhoz, ahol soronkívül megkaptuk a jegyünket a járatunkra. persze a várakozó sor semmit nem szólt. türelmesen vártak.

éljen az alkotás

nem is olyan rég, nagy ajándékkal lettem gazdagabb..

..május legvégén érkeztem haza kínából. előtte már dolgoztam és befejeztem egy projektet, aminek keretében a SeniorMeta-nak készítettem két póló tervet. a pólók testvérek. a minták a Senior logo formálásának, összenyomásának, forgatásának, transzformációjának az eredményei...

haza térvén az elkészült interjú, s a már a boltokban kapható pólók fogadtak.

a pólók a Tisza boltokban kaphatók.

tavaszodik

ronyiszka nincs itt.. vagy épp csak keveset. de miért is..
lekötik talán a pozitív dolgok az életében; ellentétben az elmúlt évvel, mikor a negatív dolgok hatása tartotta távol innen és vette el a kedvét majdnem mindetől.

most Budapest nyújtja újra az apró de megbecsülendő örömöket, és forrást a boldogsághoz.

a télből kifelé haladunk, s az élet újraéled...

tejeskávé

...itthon, süteménnyel.
reménység szeletnek hívják. és olyan íze is van...
bevásárláskor vettem, mikor ráeszméltem, hogy mennyire kevés kis pénzem maradt már a hónapra.. :-(

nagyon havazik most is... egyre jobban.

de nem akarom, hogy a süteményem elfogyjon. nagyon csalódott leszek.. olyan édes és gyümölcsös és csokoládés...a legjobb dolog, amit csak kívánhatok most magamnak..
..mint egy pici arany fénysugár, a hideg, havas szegénységben..