...és így született meg a gumibőrtáska, nem az én fejemben ugyan, de azóta valóban meg is lelte igazi gazdáját. a vasárnapi karácsonyi vásáron szegődött társammá.
legvidámabban akkor gondolok rá, mikor is elképzelem ahogy a gumibőr kezeivel visszafelé taszít valamit, valami megfoghatatlan dolgot és ehhez a félig morcos és félig erőlködő táskarckifejezése társul. fél szemöldöke kunkorian felhúzva, a másik már nincs meg... fülei összefonódva, az égnek meredve. foghíjas zipzárjával pedig a bélést félénken rágja..
hangot is ad ki. kicsit zörgőt, amolyan csilingelőt, de inkább gumi-nyikorgót, kulcsrázót, patent csattanót, könyvlapozgatóst... meg azt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése