heaven street art

az első Londonban!

procesión

a húsvéti körmenet -procesión- volt az egyik legnagyobb élményem a semana santa-m ideje alatt. szent hét, ahogy nevezik a húsvéti ünnepséget, ami a húsvét előttre időre és a húsvétra esik.

félelmetesek voltak ezek a csuklyások, egy pici lyukat vágva csak a szemüknek. hideg, néha ijesztő tekintettel néztek a szemekbe a felvonulók. minden közösség más-más színű ruhában vonult, sajár kis zenekarukkal - főleg dobokkal és kereplőkkel.

http://www.youtube.com/watch?v=spYcp0ZB4nM

tegnap este kitérővel indultam haza felé. mindenképpen meg akartam látogatni és eggyüttérzésemet kifejezni a G20 Climate Camp tüntentőivel. egyedül mentem. este 7 óra tájban értem oda a táborba. békés felkelés volt, vagyis inkább tüntetés. az emberek tábort vertek London egyik legforgalmasabb útján - Bishopsgate road-, ami már majdnem a belvároshoz tartozik az RBS épületéhez közel. a demonstráció a klíma változás, karbon kibocsátás ellen szólt, illetve minden ellen ami a természetet rombolja. élvezetes volt. békés emberekkel, akik zenéltek, táncoltak, piacot állítottak fel, hol helyben elkészített ételeket árusítottak, jó volt ott lenni. egy idő után elindultan (volna) hazafelé... hanem akkorra már a Metropolitan Police lezárta tábor mindkét végén az utat. ez 8 óra magasságában került napfényre számomra...akkor annyit mondtak, hogy 4 órára biztosan, de lehet, hogy egész éjszakára ott tartanak bennünket. senki nem értette miért. akkor annyit mondtak, hogy parancsot teljesítenek. persze a békés embereink egy része csak haza akart menni, meccset nézni, stb... hallgattam a felháborodásokat, volt köztünk, aki a tömegnek közvetítette a meccs állását, mobiltelefonon szerezett információiból.. volt, aki azt kiabálta, hogy a gyerekeihez kell mennie, vagy feleségek vártak féjrekre, volt aki éppen megérkezett a városba a liverpoot str-i állomásra a reptérről, és kis kitérővel belekeveredett a táborba és ott ragadt. és voltak a táborozók is, akik nem zavartatták magukat.

később aztán kiderült, hogy elővigyázatossági okokból tartottak bennünket bebörtönözve, persze semmi joguk nem volt hozzá...állítólag egy erőszakor tüntetőcsoport közelített felénk, s el akarták kerülni a két tömeg keveredését...a front vonalban áltam, hogy mindent lássak, vagyis a lehető legtöbbet. de a sornyi rendőrön kívül, csak a rendőr furgonokat láttam...egyszer csak elmentek. akkor kopókkal érkeztek rendőrök. és szintén ugyanakkor megláttam az út másik oldalán egy másik embertömeget, akiket bámészkodóknak véltem... nem tudom, hogy volt-e ez egyetlen tömeg, vagy volt egy másik is..én úgy hellottem, hogy a tömeg a másik irányból jött, nem szemből. a rendőröknek el kellett tisztítani a velünk szemben álló tömeget, ahhoz, hogy bennünket haza engedjenek...szóval a kutyák segítségével letolták őket az útról.

közben telefonon tartottam a kapcsolatot Marcoval is, akivel találkozni kaartunk, és oda akart jönni, ahol én is voltam. részt venni. nem tudott átjutni a rendőrökön. a velünk szemben lévő tömegben ragadt (emiatt is gondoltam később, hogy a csoport nem demonstráló volt, bár ha ott voltak...) Marco is az első sorban állt, körül belül 30 méterre lehettünk egymástól..de őt letolták az útról. ahogy mesélte, és ahogy látszott is valamelyest, nagyon gyorsan nyomták a tömeget, ami nem volt nagy. emberek lépkedtek majnem egymáson keresztül, és csak lökték egymást..

miután eltűntek, bennünket is kiengedtek egyesével. fél 12 felé szabadultunk. utána még találkoztam Marcoval, együtt mentünk haza.

ma este visszamentem a helyszínre, megnézni, hogy tart-e még a demonstráció, de sajnos már urbanizált lett a táborhely, forgalmas...

eljott az ido..

valoszinu, hogy a "rokonok" allnak majd keszenletben az elkovetkezendo ket napban.
es az ellenseg: a rendorseg.
terroristak kivancsisag G20 intezkedesek krizis banksy? street party London tuntetesek felelem cabrikopterek égbolt

:-o

tegnap este húst sütöttünk rácson, a kertben,

elhangzott egy rövid párbeszéd egyikönktől,

ami megtörtént a mesélő egyik barátjával

és egy tökéletes példája az idegen nyelvi szófordulatok félreértésének:

pincér - vendég:

v: "Can i have a bloody steak please?"

p: "Yes, do you want fucking chips with it?"

:-)

pici szalagok

itt már igzai tavasz van,
itt ma anyáknapja van,
lehet, hogy ezért vagyok anyátlan?

zoom

paranoia

homophobia, fetish parties, gay people, stories, friendship.

március 15

kicsit összekavarodtam a dátumokkal ma reggel,

azt hittem, hogy 14-e van,

holott tudtam, hogy az szombat.

s azt is tudtam, hogy ma vasárnap van,

és nem értettem, hogy miért van a rádióban előre március 15-ei megemlékezés..

és ma gratuláltam Marcinak is 14-ére,

s azt is mondtam Mar-nak, hogy nálunk holnap nemzeti ünnep van.

és Eszter 12-én felhívta a figyelmem, hogy neki szombaton van a szülinapja, 14-én..

és most letöltöttem a mai fotókat a gépemről, és 15-ét jelöl meg dátumként!

itt valaki csal!

és 15-e van, Nemzeti Ünnep!és Nemzeti Dal.

imagination our nation

... és akkor kilépett a házikóból ez a kisember,

felmászott egy rácsajtóra,

ott megpihent,

kecsesen lecsúszott,

majd puha léptekkel haladt kifelé, az út felé,

ott könnyedén felszökkent a kerítésre,

lejtett egy pukedlit,

és a magasba röppent...

imagination our nation kinetika

ii aamm tteerrrroorriisstt

ingyen elvihető!

izmir

kerengő

London-...-London-brmp-Izmir-brmp-álmok-gondolatok-Istanbul-szerelem-brmp-Lo...

a kecskék merre szaladnak?

today i had my sweetest coffee ever

és most egy kicsit a törökökről is...

vasárnap este elég sok óra repülés után érkeztünk meg Izmirbe, nem igazán kirándulni. dolgozni. habár én félig turistaként viselkedem, ahogy szoktam... jegyzetelek, fényképezek, szavakat kérdezek...

izmirben állítólag sokkal lazábbak az emberek, mint Istanbulban. apám, ez aztán a város, 16 millió lakossal, örülök is h csak egy napot maradunk...

Izmirben volt egy kis kalandban is részem, épp arról beszélt a főnököm, hogy az ottani és az itteni vezetési stílus miben különbözik egymástól... hát majdem, illetve meg is tapasztaltam: majdnem belénk jött egy másik kocsi, persze pont ott ahol én is ültem..ugrottam is a másik irányba...az vasárnap történt, úton a reptérről a hotelbe.

a napok gyönyörűek, csodaszép naplementékkel, szivárvány színekkel. a város tetszik ott, nagyon zsúfolt, szegénynek tűnő. dombok kis gyufaskatulyákkal. ez az!

másnap dolgozni mentünk, három gyárba is ellátogattunk, az első jó volt, ott ebédeltünk. a másodikban, ahol a leghoszabb ideg voltunk, egész nap alatt cigarettáztak és füstöt szívtam. rosszul lettem. hoztak kólát. poharakban. az egyik persze rajtam landolt, és a pohár összetört, elég lazák, ja! ekkor kaptam egy menő inget cserébe: massimo dutti...hah! soha nem volt ilyen igem. nagyon szexis darab.

a harmadik gyár egy kötöde volt, érdeklődve látogattam meg a kötőgépeket és a tervező programokat is...

este vacsorázni vittek, sajna nem tudtam kibújni a protokoll business vacsora elől...ellenben hamár a helyzet így adta, eldöntöttem, hogy mindent megeszek amit elém raknak és amivel megkínálnak...nem bántam meg! fantasztikus ételeket szolgáltak fel...noha, furcsa volt, hogy a seggem alá még a széket is betolják! jaj!

elég posh, a hotelek, én luxusnak mondom. szuper zuhany, mérleg a fürdőszobában...

ma este nem mentem vacsizni. pihentetem a pocim és a pofim. most a szobában hideg levegőt fúj a fűtőberendezés... hm..

holnap Istanbul. és London.

mimoza

vannak olyan napok, amikor csak sírni akarunk.

nélkülözünk, hiányolunk, vágyakozunk, értelmezünk,

várunk, szeretünk, áldozatokat hozunk...

és vannak olyanok, amikor szerelmeskedünk,

sétálunk, vacsorázunk, szorítunk, összefonódunk,

játszunk, kacagunk..

és vannak olyanok is, amikor az egyik követi a másikat,

amikor egy mesebeli hétvége a pici mimozával egyik pillanatról a másikra ér véget...

és közben kilométerekre utazunk, törökországba,

ugyanazon a nap, időt sem hagyva arra, hogy fel is fogjuk mi történik körülöttünk...

dallamosan

-hogyan találkozik egy fegyvernek minősülő tárgy a legfinomabb hanggal?
-...így:

fűrészen hegedűlve, melankolikusan, bársonyos hangokkal...

az utolsó artisták kanadaiak: Kevin és Jenn. egymást követve, jó humuró, családias légkört teremtő, belevaló előadók.

az utolsó zenekar ismét kanadai:

a benjo és a ukulele hangjaival mindenkit az őrületbe kergető: Elliott Brood.
-hogyan van az, amikor nem a zenekar dedikál a közönségnek, hanem fordítva?
-amikor egy matricagyáras lány ráragasztja bélyegét a zenekar drótos dobozára...
persze engedéllyel. kézfogással, rövid csevellyel és két széles mosollyal távozva...

és a Supersonic Amerikában turnézik.

de ők nem kanadaiak...

rocks forever!

E1; valahol közel a városközponthoz, de mégis csendes East End-i kis tanya; belül rózsaszínű falakkal, és gyönyörű napos kerttel...csináld magad, barkács-ház. sokaknak otthon, de mindig másoknak; barbecue-nak, esőben, napsütésben, házibuliknak, sírásnak, kacagásnak, alkotásnak, hidegnek, gusztustalan fürdőszobai hangoknak, 4 bicajnak, egy állatnak, vacsoráknak, barátoknak, részegségnek, szorgosságnak, vendégeknek, fényes reggeliknek, festésnek, szerelésnek, gondolatoknak, szerelmeseknek mind otthona...