...tegnap este jött. egy pár nappal (pontosan 3) később, mint ahogy én.
erre-arra voltunk, kihasználván a nyár pontosan utolsó napjait.
először spanyolországnak vettük az utat, az odaérkezés ment a legkönnyebben, innen. ott egy kis piros autó várt sofőrjével, és öt nap alatt rengeteg élményben, óceánban, homokban, napsütésben, zenében, karcolásban, kupiban, spanyol sétákban volt részünk.
eljönni már kicsit nehezebben ment: először egy tortúra volt megszrezni a madrid - budapest repjegyet. aztán persze a reptérre menő busz is lerobbant, és egy másfél óra várakozás után jött csak váltani egy másik. persze, elaludtam éjjel a buszon, mikor felridtam rossz terminálnál szálltam le és bolyongtam a terminálok közt. de hozzá kell tennem, az sem volt feltüntetve a jegyemen, hogy melyiből indul vissza gépem.. hazaérkezvén, pedig elcsodálkoztam, hogy nem a várt egyesbe, hanem a kettesbe szálltunk le. picit zavarodottan kerestem a buszmegállót...
de aztán minden kivirágzott, én főleg. szedtük a szőlőt, toltuk a sok fröccsöt le, reptettük a kölyköket, átkoztuk a gprs-t, még mindig a napot élveztük, én főleg! papesz, mamesz, pince, tesók, erzsi és barátok, mind részesei voltak a nyaram utolsó napjainak.
egy vagyon amibe került visszatérni a 16 fokos, szutykos, zord, barátságtalan sokmilliós nagyvárosba..
persze a hátizsákom sem jött velem, ő tudta mi a jó neki. kicsit még otthon maradt. de már itt van a zsivány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése