van szobám!

hiszek abban, hogy az elhunyt szeretteink tovább segítik földi utunkat, azáltal, hogy érzékelik miben van szükségünk segítségre... egyik legnagyobb és legbonyolultabb feladatnak találtam a szállás-találást Svédországban. húztam-halasztottam, nem kezdtem bele, stresszelt, belekezdtem, feladtam....reménykedtem. korábban elkezdtem levelezni ottani két hallgatóval, akik a kutatócsoportban társaim lesznek. hosszasabb szünet után, az egyikük a héten megkérdezte, hogy hogy haladnak a dolgaim, találtam-e már szobát. nem, válaszoltam. picit megálltak a dolgok, néha mennek, néha csak nézem őket... de abban a levelében rögtön csatolt is két linket, két kiadó szobáról. a nagyobbikat (hogy több vendégem férjen el) rögtön lefoglaltam, nem néztem meg, hol, milyen feltételekkel...egyszerűen megbíztam benne, mert korábban már beszéltünk arról, hogy milyen elképzeléseim vannak, s tudtam jól, hogy kár részletesen bele mennem, mert ezt sodorta nekem most az élet, hogy megkönnyítse a dolgom. utána megkönnyebbültem :-)