Hälsningar
från Borås!
(Üdvözlet Borås-ból!)
Január közepén kezdtem el
projektemet a Högskolan i Borås-on (idén az egyetem szervezeti felépítési
változásokon megy keresztül, ennek köszönhetően kora tavasszal a kar neve is
megváltozott, mely angolul így hangzik: Swedish Centre for Resource Recovery,
University of Borås) Erasmus szakmai gyakorlat keretében. Az egyetem Svédország
egy kis, Veszprém nagyságú városában, Västra Götaland tartományban, a Viskan
partján található.
A város, annak ellenére, hogy
sokakkal egyetemben magam is unalmasnak tartom, rendelkezik egy mesébe illő
bájjal. Legelső sétánk alkalmával, még ugyan hideg, hó és sötétség volt, de az
apró, olykor mézeskalácsházra emlékeztető lakóházak és a függöny nélküli
ablakaikban világító lámpások melegséggel töltöttek el. Ezt az érzést fokozza a
belváros macskaköves borítása, melynek köszönhetően helyenként megszűnik a
járda és az úttest közötti különbség. A sofőrök lassan hajtanak, s majdnem minden
esetben elsőbbséget adnak a gyalogosoknak. Sokan közlekednek kerékpárral,
melyet a télre gyakran ott hagynak valahol, letámasztva csak, egészen tavaszig.
Ennek köszönhetően sok a nem túl jó állapotú bicikli a városban, melyet nem
feltétlenül szerelnek fel lámpákkal. Jó a közbiztonság, nem kell attól tartani,
hogy a lakat nélkül ott hagyott járműnek lába kelne. Ennek ellenére, itt én a
gyaloglást választottam, így naponta egy órát biztosan sétálok. Nagyon
rokonszenves a városban, hogy része a természetnek. Sok esetben, mindennapi
tevékenységeinket végezvén (pl. bevásárlás, futás) az erdőn keresztül haladva
érünk el célunkhoz. Az erdők télen is, ha nincs hó, zöldek: csodálatos érzés a
vastag moha réteggel takart kövekkel teli fenyves erdőben feltöltődni a reggeli
futás során. Hogy mennyire fontos a város lakóinak a természet s a biológiai
körforgások harmóniájához úttörő módon történő alkalmazkodás, azt nem csak a
szabadban eltöltött idő, hanem a profi szinten kialakított hulladékkezelési
rendszer is bizonyítja. A város célja, az üvegházhatást keltő gázok
kibocsátásának csökkentése, egy olyan városi élet kialakítása, amely mentes a
fosszilis energiahordozóktól. Azok helyett az éghető és lebomló háztartási
hulladékot, mint értékes energiaforrást használja fel biogáz, elektromos áram
termelésre valamint a központi fűtés és hűtés ellátására. A rendszer
sikerességéhez elengedhetetlen a helyi lakosság közreműködése: fekete
(biológiailag lebomló hulladék részére) és fehér színű (égethető hulladék
részére) hulladékgyűjtő zacskókat használunk a háztartási hulladék gyűjtésére.
Ezek mindenki számára hozzáférhetők, nálunk a házak alagsorában lévő, közös
mosoda helyiségéből korlátlanul elvihetők. A teli zacskókat szorosan lezárva, a
házak előtti gyűjtőbe kell helyezni, melyet a két elkülönülő szín alapján könnyen
szétválogatnak. A fekete biogáz, a fehér hőenergia előállítására fordítódik. Úgy
tudom, hogy a város, de az ország hulladékának is kevesebb, mint 1%-a kerül
hulladéklerakó telepekre, s Svédország az az ország, amely importálja a
hulladékot további felhasználás céljából. Jellegzetessége a városnak, hogy a helyi
buszok biogáz üzemeltetésűek. S ezeken kívül még sok más tanulnivalóval
szolgálhat számunkra a város működése és irányítása...
A projekt, mely tulajdonképpen
egy szakmai gyakorlat számomra az egyetemen, a szakdolgozati témámhoz
kapcsolódik. A kutatás célja, hogy a második generációs etanol gyártásban
további eredményeket érjünk el. A megfelelő mikroorganizmus és a fermentáció alapanyagának
kiválasztása vezethet az újszerű módszer kidolgozásához. Kísérleteinkhez a Neurospora intermedia gombát használjuk,
melyet az indonéz tradicionális étel, az oncom erjesztéssel történő előállítása
során alkalmaznak. Alapanyagunk pedig a búza alapú etanol gyártás
mellékterméke, a desztillációból megmaradó sűrű cefre. Az alapanyagot a
Lantmännen Agroetanol, Norrköping-i székhelyű cégtől kapjuk. A kutatás során az
egyetem laborjában végezzük a kísérleteket különböző feltételeket biztosítva.
Ennek eredményeként először meg kellett ismerkednem a laborral, az eszközökkel,
a kifejezésekkel és az anyagokkal, amelyeket használnom kell, mert nem volt hasonló
területen szerzett gyakorlatom. A biológiai és kémiai ismereteim is fel kellett
frissítenem, s a projekt vezetőimnek köszönhetően rengeteget tanulok a témáról,
s nem utolsó sorban a két fiatalember nagyon szórakoztató. A professzorral nagyjából
havonta tartott megbeszéléseinken beszámolunk az addigi eredményekről, s megbeszéljük
a további lehetőségeket, szükséges vizsgálatokat, s különböző elemzéseket.
Nem csak a projektvezetőim
vesznek körül; a laborban több, zömmel doktorandusz hallgatót ismertem meg. S
mivel a használt eszközök és jellemzően az elemzések is közös munkát kívánnak,
így gyakran segítjük egymást. Mivel a doktoranduszoktatás angol nyelven folyik
s a hallgatók nagy része külföldi (nagy számban irániak, indiaiak és nigériaiak,
de van köztünk svéd, spanyol, indonéz, kubai, thaiföldi és portugál is), így a
kommunikáció nem jelent akadályt.
Immár három hallgató doktori
prezentációján és védésén tudtam részt venni, ezek közül kettő a Chalmers
Egyetemen volt megtartva, Göteborgban. A védések nyitottak az érdeklődő
közönség számára, s mivel angol nyelven folyik az oktatás, a szakdolgozatot is
angolul kell leadniuk. Ennek következményeként a prezentáció és a védés is
angolul történik. A kérdező általában egy másik országbeli egyetem professzora.
A prezentációt követő egy órás szakmai beszélgetés nagyon érdekes, a kérdező a
hallgató képességeihez és tájékozottságához igazítja a beszélgetés színvonalát,
így elég magas nívójú védésnek is tanúja lehettem már. A védéseket
természetesen az egyetemen megrendezett partik követik, pénteki napokon, melyre
a kérdező is hivatalos, ha az egy napra esik a védéssel. A partit a végzős
hallgató adja, s általában a tanszék (tanárok és a doktoranduszhallgatók), s
természetesen a család is jelen van. Mivel a doktoranduszok nincsenek túl nagy
számban, s sok esetben külföldiek, ennek eredményeként kellően egymásra vannak
utalva, aminek pedig köszönhetően nagyon családias a légkör. Az eddig eltöltött
idő alatt nem egy új barátra leltem itt.
Életemben nem ez volt az első
ország, ahol tanulmányokat és új életet kezdtem. De ez alkalommal döntöttem
úgy, hogy felkeresem a helyi magyarokat. Így is tettem, s szerencsémre az
interneten, az érkezésemmel szinte egy időben kezdett a Borås-i Magyar
Egyesület alakulni. Az első személyes találkozást még a télen tartottuk, azóta
hivatalosan is bejegyzett csoporttá alakultunk, amely a SMOSz-nek (Svédországi
Magyarok Országos Szövetsége) is tagja. A csoportnak kb. 50-55 aktív tagja van,
akik túlnyomórészt több mint 10 éve itt élnek már. Sok köztünk a délvidéki, még
több az erdélyi, de vannak Magyarország területéről is. Célunk a magyarság megőrzése,
a szokások megtartása, a gyerekek magyarul tanítása. Izgalmas esemény ez, mert
a környéken kb. 40 éve nem volt hasonló bejegyzett egyesület, s azok, akik itt
vannak nem igazán tartoztak eddig sehova hivatalosan. A csoport, ha picit
jobban megismerjük majd egymást, színes programokra ad a jövőben lehetőséget,
melyeket a májusi hónapra már el is kezdtünk szervezni. A társaság lelkes, s én
örömmel találkozom velük össze az utcán, parkokban vagy akár a boltban, ahogy
nem egyszer volt is már erre példa.
Bátori
Veronika
NYME-EMK
környezetmérnök mesterszakos hallgató
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése